Idén májusban üzleti úton jártam Stuttgartban. Arrafelé jóval tovább van világos, mint Magyarországon, ezért sikerült munka után némi városnézést is a programba illeszteni, és pár szép képet készíteni. Voltak előre eltervezett úticélok, és volt olyan is, amire véletlenül bukkantam rá.
Ezt a mauzóleumot a Taj Mahal-hoz hasonlítják, na persze nem a méretei miatt. Ez is a szerelem emlékműveként épült, Catherine Pavlovna of Russia emlékére. A wikipédia szerint férje építtette az asszony halála után, 1820 és 1824 között. Az épület maga egy hegy tetején fekszik, körülötte pedig szőlőbirtokot (vagy birtokokat?) találunk. Egyébként Németországnak ez a része híres borvidék. Valóban! 🙂 Eddig én is csak a német sörről hallottam, de volt szerencsém kóstolni a helyi borokból. Nem értek ugyan hozzá, de nekem egész finomnak tűntek.
De jöjjenek a képek!
 |
| Kilátás a szomszédos településre, és a körben elterülő szőlőbirtokra |
Ez az épület egy szép park közepén áll. A park ápolt, csinos, tiszta, de az épület és a körülötte található kert sajnos rossz állapotban van. Persze, német viszonylatban, ahol egyébként a legtöbb történelmi emléket jó karban találtam. Ez az épület mégis kordonnal körbevéve, bedeszkázott ablakokkal áll. Egy 50-es, kerékpáros úriember megszólított németül, majd simán folytatta angolul, mikor szóvá tettem, hogy sajnos nem beszélem a nyelvet. Ő mesélte, hogy korábban rock koncerteket is adtak itt. Annyira jól nem beszélt angolul, hogy megtudjam, vajon miért van ilyen állapotban a ház. Vagy inkább palota.
Egyébként jellemző Stuttgartra, hogy bárkivel szóba elegyedtem, mindenki beszélt angolul, sőt angol nyelvű étlapot is mindig kaptam. Néha ugyan így sem voltam sokkal előrébb, az angol konyhai szókincsemen nem ártana csiszolni. Szerencse hogy szinte mindent megeszek, így a meglepi-fogások nem okoztak csalódást. 🙂
Az úton továbbhaladva találtam még egy függőkertet. Odafelé többen is elkocogtak mellettem. A németek egyébként láthatóan sokkal egészségesebb életet élnek mint mi, magyarok. Küllemre is fittebbnek tűnnek, de az utcán is több sportolóval találkoztam, mint itthon.
Ez már egy másik helyen készült fotó, jellegzetes stuttgarti kilátással: körben hegyek, a völgyben ipar.
A német szókincsem 3 új szóval gazdagodott, mióta a munkám miatt néha kijutok: Turm, Burg, Schloss. Vagyis kilátó, vár és kastély. Amikor épp nincs semmilyen konkrét útitervem, ezeket a kifejezéseket szoktam keresni a térképen. A Killesberg kilátót is teljesen véletlenül találtam, egészen közel volt az irodához. Utólag olvastam utána, és kiderült egy egész híres parkról van szó. Korábban valamilyen mezőgazdasági kiállítást tartottak itt, ami után a felújított területet megtartották park formájában. Futók, amerikai focisták, sétáló családok, kutyák. Velük találkoztam a parkban, ahol egyébként még egy kisvasút is működik. Azt hiszem csak kis részét jártam be a területnek, de a 173 lépcsőfokon azért fölmásztam a kilátóba. Az elégetett kalóriát aztán visszapótoltam egy kellemes vacsorával a kilátó melletti étteremben. 🙂
|
| Amerikai focisták és vurstli |
Stuttgart az autógyártás fővárosa Németországban. A Porsche múzeumban már jártam korábban, most a Mercedes múzeumot néztem meg magamnak. Nem vagyok igazán autóbolond, de 3 órát úgy eltöltöttem a múzeumban, hogy még csak nem is olvastam el és néztem meg mindent. A bejáratnál kaptam egy nyakbavaló tolmácsgépet, amely angolul tolmácsolta a kiállított tárgyak leírását. Egyébként a leírások tolmácsgép nélkül is német ÉS angol nyelven voltak elérhetőek.
|
| A múzeum kívülről |
|
| Korai, motorral szerelt bringa. Egészen érdekes ez a nyeregszerű ülés. 🙂 |
|
| Nem matchboxok, valódi autók |
|
| A pápamobil is Mercedes |
