Ivartalanítás után

Végig nagyon bátor volt, ellenvetés nélkül tűrte, hogy az állatorvosok megmérjék a lázát, meghallgassák a szívverését, aztán megszurkálják a lábacskáját, és beadják az altatót. Én viszont már a váróban kiborultam, és iszonyat bűntudatom volt, amiért miattam fog szenvedni szegény. Pedig próbálok felelős kutyatartó lenni, és tudom jól, hogy ez volt a megfelelő döntés.

Az 1 órás műtét után 2,5 óra alatt teljesen magához tért. Kimentem egy pillanatra a szobából ahová letettem pihenni, és mire kb. 10 másodperc után visszamentem, már az ajtóban várt. Szerencsére a pociján levő kötéshez nem nyúl, így némi próbálkozás után végül a gallér viselése ellen döntöttünk. Egyébként szegénykém csak lógatta a buksiját amíg rajta volt, és beakadt vele a lakás összes kiszögellésébe. Állítólag 1-2 nap alatt megszokják a kutyák, de amíg nem bántja a kötést, én inkább nem adnám rá. Legalábbis amíg tudunk rá figyelni.

Ma délután 3 körül már idehozta nekem a kis csipogós plüss bigyóját, hogy dobáljam neki. Azt hittem rosszul látok. 🙂 Végül egy kis apportírozás után inkább elindultunk sétálni, az mégiscsak kímélőbb, mint az ugrabugrálás. A Szent Anna templom előtti virágos részen lőttem a fenti képet. Több mint 2 km-t sétáltunk, simán tartotta velünk a lépést. Hazaérkezés után lefeküdt a kanapéra, kicsit nézte a tévét, aztán elaludt. Azért mégiscsak elfáradt.