A héten tomboló kánikula miatt elérkezettnek láttam az időt, hogy a kiskutyát úszni tanítsam. Hejőkeresztúrt vettük célba, mert ott elvileg kijelölt
kutyastrand működik. Vagy legalábbis nem tilos kutyát fürdetni.
Hejőkeresztúr
A hely Miskolctól kb. fél-egy órányi autóútra fekszik, Nyékládháza után. A Muhi emlékmű melletti körforgalomnál kell letérni.
A faluba betérve a temető mellett hajtottunk be, hamarosan meg is pillantottuk a tavat. Pár percig sétáltunk Nyurgával jó helyet keresve, meg is találtuk a fövenyes partot. Egy nagyobb rész a tó mellett homokkal borított, itt telepedtünk le egy elhagyatott öbölnél. Az este 7 órai érkezés miatt már csak néhány fürdőzővel találkoztunk, így könnyű volt tőlük viszonylag távol elhelyezkedni. Póráz le, be a vízbe. Mármint én, de én is csak térdig, mert egyrészt a víz hőfoka csak huszonegynéhány fokos lehetett, és amúgy sem vagyok nagy úszó. Nyurga először csak nézelődött, aztán meglátott egy repülő madarat, amit hajtva berohant a vízbe, nem számítva a mélységre. Így az első percben ki is derült, lám, ez a kutya tényleg tud úszni! 🙂
A véletlen csobbanás után még dobáltam neki a sekély vízben egy teniszlabdát, de pár perc múlva annyira fázott, hogy megsajnáltam a remegő jószágot, és inkább a száraz part felé vettük az irányt. A napon aztán megszáradt, és a szőrébe ragadt homokon-sáron-koszon kívül más baja már nem volt.
Visszafelé haladva azért talált egy bokor alján egy darab nyers halat, azt mindenképpen meg kellett ennie, és lehetőleg bele is kellett fetrengenie. Természetesen. Esélytelen volt megpróbálni elvenni tőle, a visszahívás ilyenkor hasztalan, sajnos.
Hazafelé aztán még összefutottunk egy kedves kutyafalkával, és a hozzájuk tartozó emberekkel. Legnagyobb örömömre egy hasonló fekete whippet volt az egyik tag, a többiek pedig egy tacskó jellegű kutyus, egy fekete labrador keverék, és a hozzájuk tartozó ember-család. Kezdetét vette az őrült kergetőzés, aminek eredményeképpen Nyurga már egyenletesen szuszog, ahogy ezeket a sorokat írom.
Hazaérve a halszagot próbáltam samponnal eltüntetni, nem mondom hogy maradéktalanul sikerült, pedig nagyon igyekeztem! 🙂
A partot tehát kutyaúsztatásra és fürdőzésre ideálisnak találtam. 🙂 Viszonylag lassan mélyülő víz, kavicsos alj, homokos part, kevés fűvel, egy kevés árnyékkal. Volt pár betemetett tűzrakóhely, ahonnan egy kis kormot a kutya magára szedett ugyan, de a vízben hipp-hopp leázott. Nem mondom hogy nem láttam szemetet a parton, de nem volt vészes a helyzet. Amire viszont figyelni kell, úgy tűnik a horgászok nem takarítják el maguk után a halmaradványokat. Nem ismerem a horgász-etikettet, de a bűzös halmaradványok bizony ottmaradtak.
A víz teljesen áttetsző, szép tiszta, az alján rengeteg kis hal úszkált. Ha ők eléldegélnek, akkor a vízminőség egészen jó lehet. Mivel már esteledett, a nádas felől hallottam békabrekegést, és mindenféle madarakat is láttunk a víz fölött repkedni.
Remek program volt, megyünk még!
