be-te-kint blog

A miskolc melletti Csorba-tó

Vasárnap, jó idő, a kutya néz rám kérdőn, hát menjünk akkor! De hová? Böngészem a térképet, a Bükkbe most nem mennék, talán a másik irányba. Legyen a Csorba-tó! Már legalább 10 éve nem jártam arra, nézzük meg! Valahol olvastam, hogy kutyasétáltatókat láttak arra.
Leparkoltunk itt, aztán elindultunk az úton a tó közepén húzódó félsziget irányába. Járművekre nem számítottam, mert dimbes-dombos-gödrös földúton haladtunk. Elég kihaltnak tűnt a hely, de a nap gyönyörűen sütött. Jó hogy az első métereken nem engedtem el Nyurgát, mert pár tíz méter megtétele után behajtani tilos táblába, sorompóba, őrkutyákba, és őrbódéba futottunk. A tó ugyanis magánterület, belépés kizárólag engedéllyel. Az őr bácsi megadta az engedélyt: besétálhatunk a kutyával, azzal a feltétellel, hogy a tóban nem fürdünk. Nem gond, nálam nem volt fürdőruha, Nyurgát pedig nem különösebben vonzza a víz.

var dmdEmbeds = dmdEmbeds || [], cUMaoz_w=’425′, cUMaoz_h=’327′;
(function(){ dmdEmbeds.push(‘cUMaoz’);})();


Az ígéretünket betartottuk, az eső utáni kihalt partszakaszon egy szál horgásszal sem találkoztunk, nem fürödtünk, 6 km-t tettünk meg a félsziget végéig, és vissza. Ennél jóval nagyobb sétát is lehet tenni az egész tavat körbejárva! A másik parton láttam néhány autót, a horgászokat nem akartuk megzavarni.
A tó környéke tiszta, rendezett, nem szemetes. Nyurga kifejezett tiltásom ellenére ugyan befalt némi ottfelejtett csali-morzsát, de a többi szemét felakasztott szeméttároló zsákokban volt elhelyezve. Az úton 6-8 kialakított horgászhelyet találtunk, és egy hatalmas farakást. A tulajdonos láthatóan gondját viseli a környéknek.
Valószínűleg azért nem voltak horgászok, mert aznap délelőtt elég nagy eső volt. Valóban volt jó pár pocsolya az úton, de a kutyát nem zavarta (sőt!), és bakancsomnak sem ártott a sár.
A tavat egyébként vízisportokra is használják, kajakozókat is láttunk a partról! A környéken valamilyen egyesület, vagy sportklub is működik. Pont annak a bejáratától pár méterre parkoltam le az autót.
Igazán kutyabarát hely, póráz nélkül bejárható, de csak olyan kutyával, aki visszahívható! A parton horgászokat zavarhat meg egy erőszakosabb kutya, illetve vízimadarakkal is találkozhatunk.

Gombázás augusztusban

Az utóbbi napok esős-napos időjárásának hála, a Bükk tele van gombával. Jó lehetőség lenne, ha az ember nem a reggeli gombászók után érkezne, és esetleg még ismerne is 2-nél több gombafajtát. Abból a kettőből pont nem találtunk. Az a baj a gombászással, hogy rászánom az időt, az energiát, aztán nem találok semmit, és a jól megérdemelt jutalom elmarad. Kész kudarc! Pedig még gombászkönyvet is vittem! Kénytelen leszek tényleg elmenni egy tanfolyamra, mert akikkel találkoztunk, mind megpakolt kosárral jöttek ki az erdőből!

Vajon hogyan képzik a gombakereső-kutyákat? 🙂

Tehát maradt a fotózgatás, és egy rendes túraGPS hiányolása. Ugyanis a Garmin ismét beadta a kulcsot. eTrex 20. Ez itt nem a reklám helye, sajnos.

Talán galóca? Vagy nem? De mellette tuti tobozok vannak!

De jó lenne tudni miféle!
Kósza napsugár a fák között

Fekete-sár-rét

Borsodi kastély-túra

A kellemes hőmérsékletű, felhős időt kihasználva kastélyok felkutatására indultunk Borsodban. A térképet böngészve a Fáy és a Szemere család egykori kastélyát találtam látogatásra érdemesnek. Mivel pont útbaesett Encs, így az Anyukám mondta étteremben terveztük az ebédet. A néhány órás programból végül egy egész napos kellemes kirándulás lett, és közben a nap is szépen előbújt.
A kiskutya ezalkalommal otthon maradt, ami utolsó megállónkat figyelembe véve jó döntésnek bizonyult.

Fáy-kastély

Fáj településről induláskor nem tudtam többet, mint amit a wikipedia említett:
Fáj nevét 1243-ban említették először, Fayként. A Fáy család birtoka volt. A település eredetileg várföld volt, melyet 1243-ban IV. Béla király adott Rugach fia Doynnak és Barnabásnak, és határát is leiratta.
1264-ben az ifjú király Doyntól elvette és [Forrai] Aladár királynéi tárnokmesternek adta, aki 1275-ben IV. Lászlótól bíráskodási kiváltságot is kapott rá. 1275-ben a Forróhoz tartozó Fáj falu tizedét az egri püspök átengedte a káptalannak. 1279-ben Kércsi Detre fiai visszaadták Aladárnak, miután az testvérük Mykou halála után 40 márka vérdíjat kifizetett.
1327-ben az ide való Péter megyei küldött volt.
A település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.

Időközben már találtam egy kicsit bővebb leírást a kastélyról, de a helyszínre érve szerencsénkre idegenvezetőt is kaptunk. Pontosabban két idegenvezetőt is! Ottjártunkkor látogatta meg a kastélyt egy hölgy is, aki valamikor az 1900-as évek elején, kisgyermekként élt családjával a kastélyban, a személyzet tagjaként.
Mint megtudtuk, a kastély jelenleg 24 órás őrzés alatt áll, a gondnok ottjártunkkor is éppen fűnyírással volt elfoglalva. Így gyakorlatilag bármikor látogatható, bár a honlapjuk szerint hétfői napon az épület zárva tart. A belépés díjtalan.
Az idegenvezetés az épület utolsó néhány tíz évéről szólt, szerepelt benne kilakoltatás, a berendezés széthordása, a kastély pártházként, postaként, iskolaként és végül koncertteremként való hasznosítása. A nagyteremben most is állnak széksorok, és egy zongora. Jelenleg a kastély félig-meddig felújított állapotban található. Az edelényi kastély sürgős felújítása az utóbbi években elvitte innen a forrást, de tervben van a felújítás befejezése.
A belső termek egy részét megpróbálták részben berendezni, itt-ott a régi falfestések is megmaradtak. Sajnos a kastély falai alulról nedvesednek, ez nehezíti az állagmegóvást. Remélem néhány éven belül sikerült pénzt találni az épület rendbetételére! Nagy kár lenne veszni hagyni!
családi címer

  

  

   

  

  

Szemere-kastély

Szemere Bertalan neve jutott egyedül eszembe, amikor a térképen fölfedeztem a Szemere-kastélyt, de nem vagyok biztos benne, hogy volt-e köze ehhez a helyhez. Ismét a wikipedia-hoz fordultam.
“A község középpontjában, park közepén áll a különleges középrizalittal bíró Szemere-Pallavicini kastély. Építéséről Szemere Pál írt 1631-ben számadás könyvében:”..építettem az szemerei kőházamat…”. Az alsó szint boltozatai, valamint a kerti “grottába” beépített kőből faragott családi címer is valószínűsíti az építés idejét. A domboldalon álló udvarház, a kor viszonyainak megfelelően, védhető lehetett. Borovszky vármegyei monográfiájában érdekes történetet fűz az épülethez, illetve az építtetőhöz. E szerint Szemere Pált rablókkal megölette felesége Putnoky Klára. A híresen szép asszonyt a per során Wesselényi Ferenc nádor a vád alól felmentette. Ismerve a nádor “gáláns” természetét, korabeli vélemények a felmentést indokolatlannak tartották. A kastély jelenlegi külsejét őrgróf Pallavicini Alfrédnak (1811-1890) köszönheti, aki az 1850-es években megvásárolta a hozzá tartozó birtokkal együtt. A 19. század végén megjelent Borovszky-féle monográfia már a jelenlegi állapotnak megfelelő fotográfiát közöl. A “Palladio hatást” közvetítő középrizalit felmagasított homlokfalában másfél szint magas diadalív mögé került a felső szinti bejárati tornác. Ennek felső harmadába manzard szobát építettek, melynek homlokfalát, a diadalíven belül, két dór jellegű oszlop tartja. A kastély külső képe különleges, harmonikus arányokat mutat. Jelenleg iskolaként hasznosítják. A környező park védett, látogatható. A melléképületeken is láthatunk “romantikus” kő díszeket. A kerti grotta “gótikus kőfaragványai” állítólag műkőből készültek. Érdemes lenne tüzetesebb vizsgálat alá venni, lehet közöttük eredeti is.”
Ezen a linken többet is megtudhatunk az épületről.
Ottjártunkkor egyedül a “grottát” találtuk szabadon látogathatónak. Mi kriptának hittük a barlangszerű épületet, amelynek bejáratai nyitottak. Az épület előtt egy mesterséges tó került kialakításra, amelyben csak némi sáros vizet találtunk, körülötte pedig egy kellemes, árnyas parkot. A helyieket kérdeztük a kastélyról, de nem sok felvilágosítással tudtak szolgálni. A kérdésünkkor el is bizonytalanodtak, mert a falu felsőbb részében egy másik épületet is kastélyként emlegetnek. Megnéztük azt is kívülről, egy magánkézben levő, inkább családi háznak tűnő épületet találtunk. A méreteit tekintve azonban érthető, hogy azt is kastélyként aposztrofálják.
A Szemere-kastély bejáratát két oldalról régi, kőfaragásokkal díszített épületek szegélyezik. Az egyik épületet családgondozóként hasznosítják jelenleg. A kastély maga nem látogatható, nem idegenforgalmi látványosságként, hanem már hosszú évek óta óvodaként hasznosítják. Szerencsénk volt, nyári szünet lévén gyerekek nem voltak az épületben, és egy kedves gondozónő végigvezetett minket a belső termeken.
Egyetlen szoba van, ahol az eredeti, festett mennyezet egy darabja még látható. A többi részt elfoglalják a szokványos óvodai berendezések. A környék falvaiból falubusz hordja a gyermekeket ide minden hétköznap.
Ezúton is köszönjük a körbevezetést!
 

 

 

  

Anyukám mondta

Az Anyukám mondta étterem már hosszú ideje szerepelt a terveimben. Kíváncsi voltam, mert a magyarországi éttermi rangsorokban előkelő helyen szerepel a neve már évek óta.
Természetesen az étel és a felszolgálás kifogástalan volt, a pincérünknek pont az egyik Dudás-testvért kaptuk. Nem vetemednék arra hogy étteremkritikát írjak, valóban csak dicsérni tudom a helyet.
Számomra hihetetlen, hogy egy ilyen színvonalú, és árszínvonalú étterem, Borsodban, Encsen, távol az autópályától, és a nagyobb idegenforgalmi látványosságoktól, ilyen kihasználtsággal tud működni. Ráadásul vasárnap zárva tartanak, ami engem szintén meglepett. Laikusként azt gondolnám, hogy a vasárnapi vendégek hozzák egy étterem heti bevételének jelentős részét.
Nos, egy átlagos nyári kedd délutánon, 13 órakor megérkezve, az első kérdés a személyzet részéről az volt: “Van-e foglalásunk?”. Nem volt. Nem számítottam rá, hogy így előre kell gondolkodni. Előre kell! Kedves jövendőbeli látogatók, ne essetek ugyanebbe a hibába!
Szerencsénk volt ismét, az étterem előterében kaptunk helyet ideiglenesen az étlap áttanulmányozására, és mire dűlőre jutottunk, már fel is szabadult egy asztal számunkra.
Fotókat nem készítettem, gyönyörűeket találni a honlapjukon. Pontosan úgy néz ki a hely a valóságban is! Ráadásul amikor az ételt kihozták, az első gondolatom nem az volt hogy fotózzak, hanem hogy kóstoljak. Megkezdett ételt pedig már minek lefotózni, nem igaz? 🙂

Edelény

A nap legnagyobb meglepetését számomra az Edelényi kastély jelentette. Induláskor még nem terveztük, de amikor a Fáy-kastélynál említették, utolsó állomásként felkerült a felkeresendő célpontok listájára.
A GPS elnavigált a városi autóbusz-állomás melletti, jelentéktelennek tűnő parkolóba. Teljes bizonytalanságban indultunk el a parkoló túlvégén álló modern épület felé, mert a környéken egy szál kastélynak látszó objektumot sem láttunk. Ha valaki Sajószentpéter irányából érkezik, a főútról látszik a kastély, de mi a másik irányból érkeztünk. A modern épületről kiderült hogy egy vadiúj mosdó épület, az oldalán pedig, számomra első sokk-ként, megláttuk a kastély madártávlati képét. Egy ferde kis fotót készítettem is róla. Kicsit sem számítottam ilyen komolyságú épületre!
A mosdó a töltés oldalában áll, mellette fölsétálva egy hídhoz érkezünk, amiről már látszik a fák takarásából előbújó kastély.
Engem letaglózott a látvány, a fertődi Esterházy-kastély kistestvérét véltem fölfedezni az épületben.
A kovácsoltvas bejárati kaputól jobbra található a pénztár, ahol 1.600 Ft-ért belépőjegy váltható, pedagógusoknak kedvezménnyel. A kastély kizárólag idegenvezetéssel látogatható, be is csatlakoztunk a néhány perc múlva induló csoportba.
A következő meglepetések az idegenvezetés alatt értek. Ennyire interaktív, színes, humoros, és kreatív idegenvezetésben még nem volt részem! Kezdésnek egy 26 perces 3D vetítéssel indítottunk, amely egy rövidfilm volt a kastély falfestményeinek születési körülményeiről. De nem dokumentumfilmként, hanem kvázi mozifilmként elkészítve, szórakoztató formában. Az idegenvezető ezután sokszor visszautalt a filmre, és az abban elmesélt sztorikkal körítve mutatta be az épületet és annak egykori lakóit.
Nem szeretném “lelőni a poént”, bátorítok mindenkit egy rövid kirándulásra az Edelényi-kastélyba! Gyerekekkel, kutya nélkül, ideális családi program!
 

 

  

 
a kastély kutyája

Nyurga nyaral – Őrség

Eljött az ideje a nyaralásnak, amit idén kutyabarát programokkal terveztünk meg. Még az év elején találtam egy szimpatikus kutyabarát hotelt, amelyben nem is csalódtam.

Abbázia Country Club

A hotel a szlovén-magyar államhatártól néhány száz méterre fekszik, Nemesnép község határában. Elhelyezkedése miatt könnyen megközelíthető az Őrségi Nemzeti Park és Szlovénia is. Mi még egy Kis-Balatoni túrát is lebonyolítottunk innen, bár oda kicsit többet kellett autózni.
Az Őrségi Nemzeti Park központja, Őriszentpéter, csupán néhány km-re található, de itt a távolságot kicsit másképp kell értelmezni, mint Borsodban. Nálunk 50 km egy ~fél órás út, az Őrségben viszont, a kanyargós erdei és a 30-as táblákkal lassított falusi utakon haladva lényegesen lassabban érjük el céljainkat. Erre fel kell készülni, ha valahová időre szeretnénk odaérni. Például egy szervezett természetismereti túrára.
Az időjárás változékony arcát mutatta ottlétünk alatt, ezért több programot ki kellett hagynunk. A hotel medencéjét egyszer sem sikerült kipróbálni, és sajnos a kerékpárkölcsönzés lehetőségével sem tudtunk élni. Azért volt más, amivel elüthettük az időt!
A szálláson ajándék emblémás nyakörv, kutyaürülék-gyűjtő, illetve egy zacskó jutalomfalat várta négylábú barátunkat. A konyha kiváló, a pincérek nagyon kedvesek voltak. Sajnos a lovaglónadrágomat otthon felejtettem, de az istállót azért megnéztük. Megismerkedtünk az állandó helyi lakosokkal: a lovakkal, és Terkával, a kopóval. Mivel más vendégek is érkeztek kutyával, Nyurga mindig talált pajtásokat, akikkel az udvaron játszhat. A kutyák bemehettek az étterembe, és a hotelben bárhová, kivéve a wellness részleget.

Rafás-sziget

Odafelé egy éjszakát még eltöltöttünk a Duna partján, ahol Nyurga a helyi élővilággal ismerkedett. Éjszaka ki-kiszaladozott a házból, és megmorogta az éjjeli zajokat. Reggel pedig a napfürdőző hattyúkkal és szárcsákkal ismerkedett, illetve a homokot túrta föld alatt lakó állatok nyomát kutatva. Száz százalékos kutyaboldogság!
A sziget magántulajdonban van, de a környékbeli Szigetszentmártonon találnak kiadó szállást a csöndes pihenésre vágyók.

Márokföld



 
Energiapark
A település a hoteltől néhány km-re található, és a falutábla alatt így hirdeti magát: “A falu, ahol felöltődhet”. Köszönheti ezt a helyi Energiaparknak, amely ingyenesen látogatható, illetve a nemrég kialakított Kalandparknak.
Az energiaparkban szerencsénk volt találkozni a park létrehozójával, aki tanult magyarsággal, kedvesen segített a hely hatékony használatában: minden állomáson néhány percet kell eltölteni, lehetőleg nem gumitalpú cipőben. Ez szintén kutyabarát program, a család kedvence is szívesen látott vendég a parkban. Egy kérés van, amelynek azt hiszem magától értetődően eleget tesz minden kutyával utazó: a kutyapiszkot el kell távolítani.
Két múzeum is működik az Energiapark szomszédságában:
Az utóbbi művész felesége a hölgy, aki az energiaparkot létrehozta, és ápolja.

Szlovénia

kiskutya az orchideák között


Tropski vrt

A néhány km-re található orchideaparkba pórázon Nyurgát is bevihettük. A belépés díjtalan, gyönyörű a trópusi kert, az orchideákból pedig vásárolni is lehet. Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok túl sikeres az itthoni növénynevelésben.



Bukovinsko jezero

Ezen a környéken több energiapark is található, nem a márokföldi az egyetlen. Szlovéniában a Bakonaki-tónál is kialakítottak egyet, ami némi helyi adó leszurkolása után látogatható. 2,5 eurót kellett fizetni a parkolóban, majd kezdődhetett a séta.

Az energiapontokat itt is fa póznákkal jelölték, amelyekről a parkoló melletti ajándékboltban tájékoztatót is vehetünk, további 2 euró fejében. Följebb sétálva egy kápolnát, és egy gyógyhatásúnak tulajdonított forrást is találunk. A tó mesés látványt nyújthat, ha az ember nem borús időben látogatja. Sajnos mi pont ilyen időben mentünk. A tó körül láttam ösvényt, de a felhők miatt nem mertünk egy túrát megkockáztatni.
A gyerekekkel érkezőket a tó mellett kialakított játszótér, és erdei kalandpark várja.

Szent Vid kápolnagyógyító vizű Szent Vid kút

Gradi vár

Szlovéniában töltött napunk utolsó állomása a Gradi vár volt. Mivel hétfői napon értünk ide, a vár múzeumi részeit zárva találtuk. A kapu nyitva volt, körbe lehetett sétálni, és némi infót is találtunk kiírva a falakra. Többek között egy legendát, a vár alatt valaha élt sárkányról.
Abszolút kutyabarát program, bejöhetett Nyurga, bár különösebben nem élvezte a vár szépségeit. Nekünk azért teteszett!

  

Kis-Balaton

A Kis-Balaton ház sajnos kutyával nem látogatható, amit szomorúan vettünk tudomásul. Amíg a kiskutya kinn várt, bekukkantottam az épületbe. Filmvetítés, és kiállítás várja a kutya nélkül érkezőket. A körülötte levő parkban pedig egy szép kis játszótér is található.
Azért a várszigeti emlékparkot meg tudtuk nézni.
  

Kányavári-sziget

A kányavári sziget szabadon látogatható, némi parkolási díj kifizetése után. A szigeten kutyát pórázon lehet sétáltatni, feltételezem a horgászok, és a sziget élővilágának nyugalma miatt. A kijelölt tanösvény elvileg csak 2,5 km hosszú, de mi a sziget végéig elgyalogoltunk, így végül majdnem 5 km-t tettünk meg.
A szigeten egy működő, és egy újjáépítés alatt álló kilátó található, tanösvény, rengeteg horgászhely, és egy játszótér.

 

 

Bivalyrezervátum

A Kápolnapusztai Bivalyrezervátumot a Kis-Balaton Ház információs pultjánál ajánlották a figyelmünkbe. Autóval csak néhány perc a Kányavári-szigettől, kutyás és családos program.
A belépő nem túl megterhelő, 650 Ft, és még 1.000 Ft/fő áron lovaskocsi túrán is részt vehet a látogató. Mi erről sajnos lemaradtunk, már nem fértünk föl a kocsira. Csak messziről figyelhettük, ahogy egészen közel kocsikáztak a hatalmas állatokhoz. Gyerekeknek nagy élmény lehet!
Van egy kijelölt gyalogos ösvény, amelyen haladva információs táblák adnak felvilágosítást a bivalyok életéről, és a rezervátum működéséről. A bivalyok, és a többi bentlakó állat, hozzá vannak szokva a kutyák látványához, ezért nem okozott semmilyen kalamajkát Nyurga érkezése. Egy kikötözött kecskével még meg is próbáltuk közelebbi kapcsolatba hozni a whippetet, de ugatásba fulladt a kísérlet, így inkább nem erőltettük tovább. A kecske közben bambán bámulta a hangoskodó kutyát. Városi kutya, ha faluba érkezik!
A séta végére Nyurga már teljesen elfáradt. Amíg mi a kilátópontoknál nézelődtünk, az árnyékban fekve várt ránk.
 

 

 

Fürdők, vizek

Mivel végig borongós-esős időnk volt, egy fürdős napot mindenképpen be szerettem volna iktatni. A Lenti Termálfürdőt látogattuk meg kettesben, kiskutya nélkül.
A parknak strand és fedett fürdő része is van, és itt is találtunk kijelölt energiapontokat. A belépő 2.000 Ft volt fejenként, ennyiért a belső és a külső medencéket korlátlanul használhattuk. Kicsit furcsának találtam, hogy volt egy elkerített hidromasszázs medence, amelyet viszont külön díjazás fejében lehetett csak igénybe venni. A díjat nem a pénztárnál, hanem a medence mellett kellett megfizetni.
A strand területén rengeteg hely áll rendelkezésre a letelepedéshez, és árnyékot is találunk bőven. Ottjártunkkor nem volt sok vendég a változékony időjárás miatt, aminek én kifejezetten örültem.
A kutya addig a hotel vendégszeretetét élvezte. Az istállóban, egy lovak által nem használt részében, egy üres boxban várt minket. Volt egy kis sírás-rívás amikor magára hagytuk, ezért kicsit nehéz szívvel indultunk útnak. De a kezdeti hiszti után szép nyugodtan átvészelte azt a pár órát, amíg mi fürdőztünk.

Természetismereti túra Apátistvánfalván

Apátistvánfalva megközelítésekor szembesültünk a már említett különbséggel a borsodi és őrségi közlekedés időigényességének tekintetében. A természetismereti túra reggel 9:30-kor kezdődött, a szállástól ~50 km-re, épp hogy odaértünk.
Rajtunk kívül még egy tanár házaspár is részt vett a túrán, így nagyon informatív volt ez a néhány óra. A túra hossza kb. 6-7 km volt, de a végére a párás időjárás miatt eléggé elfáradtunk. A felszín dimbes-dombos, de nem voltak túl kemény emelkedők. A kutya póráz nélkül, szabadon rohangálhatott, amit nagyon élvezett. A túra előtti nap hatalmas felhőszakadás volt a környéken, ezért az út végig sáros volt, az agyagos föld néhol csúszott. Sajnos nem készültem föl eléggé erre az eshetőségre, július lévén. A túravezetőn gumicsizma, társainkon pedig bakancs volt, ami bírta a vizet, az én gumitalpú vászon tornacipőm viszont alkalmatlan volt a víz ellen. Egy helyen emiatt jobbnak láttam a cipőt levenni, és mezítláb átvágni a vízzel elöntött mezőn. Kicsit aggódtam a piócák, békák és kullancsok miatt, de semmi hasonlóval nem találkoztam azon a ~10 méteres szakaszon, ahol át kellett kelni a néhol bokáig érő vízen.
A túrán azonban szerencsénk volt több gombafajt, és a helyi növény- és állatvilágot megismerni. Köszönjük az idegenvezetést ezúton is!

elhagyott ház az erdőben

erdőrészlet

lábatlan gyík

Sárgahasú unka – alulnézetből

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!