A kellemes hőmérsékletű, felhős időt kihasználva kastélyok felkutatására indultunk Borsodban. A térképet böngészve a Fáy és a Szemere család egykori kastélyát találtam látogatásra érdemesnek. Mivel pont útbaesett Encs, így az Anyukám mondta étteremben terveztük az ebédet. A néhány órás programból végül egy egész napos kellemes kirándulás lett, és közben a nap is szépen előbújt.
A kiskutya ezalkalommal otthon maradt, ami utolsó megállónkat figyelembe véve jó döntésnek bizonyult.
Fáy-kastély
Fáj településről induláskor nem tudtam többet, mint amit a wikipedia említett:
Fáj nevét 1243-ban említették először, Fayként. A Fáy család birtoka volt. A település eredetileg várföld volt, melyet 1243-ban IV. Béla király adott Rugach fia Doynnak és Barnabásnak, és határát is leiratta.
1264-ben az ifjú király Doyntól elvette és [Forrai] Aladár királynéi tárnokmesternek adta, aki 1275-ben IV. Lászlótól bíráskodási kiváltságot is kapott rá. 1275-ben a Forróhoz tartozó Fáj falu tizedét az egri püspök átengedte a káptalannak. 1279-ben Kércsi Detre fiai visszaadták Aladárnak, miután az testvérük Mykou halála után 40 márka vérdíjat kifizetett.
1327-ben az ide való Péter megyei küldött volt.
A település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.
Időközben már találtam egy kicsit bővebb
leírást a kastélyról, de a helyszínre érve szerencsénkre idegenvezetőt is kaptunk. Pontosabban két idegenvezetőt is! Ottjártunkkor látogatta meg a kastélyt egy hölgy is, aki valamikor az 1900-as évek elején, kisgyermekként élt családjával a kastélyban, a személyzet tagjaként.
Mint megtudtuk, a kastély jelenleg 24 órás őrzés alatt áll, a gondnok ottjártunkkor is éppen fűnyírással volt elfoglalva. Így gyakorlatilag bármikor látogatható, bár a honlapjuk szerint hétfői napon az épület zárva tart. A belépés díjtalan.
Az idegenvezetés az épület utolsó néhány tíz évéről szólt, szerepelt benne kilakoltatás, a berendezés széthordása, a kastély pártházként, postaként, iskolaként és végül koncertteremként való hasznosítása. A nagyteremben most is állnak széksorok, és egy zongora. Jelenleg a kastély félig-meddig felújított állapotban található. Az edelényi kastély sürgős felújítása az utóbbi években elvitte innen a forrást, de tervben van a felújítás befejezése.
A belső termek egy részét megpróbálták részben berendezni, itt-ott a régi falfestések is megmaradtak. Sajnos a kastély falai alulról nedvesednek, ez nehezíti az állagmegóvást. Remélem néhány éven belül sikerült pénzt találni az épület rendbetételére! Nagy kár lenne veszni hagyni!
Szemere-kastély
Szemere Bertalan neve jutott egyedül eszembe, amikor a térképen fölfedeztem a Szemere-kastélyt, de nem vagyok biztos benne, hogy volt-e köze ehhez a helyhez. Ismét a wikipedia-hoz fordultam.
“A község középpontjában, park közepén áll a különleges középrizalittal bíró Szemere-Pallavicini kastély. Építéséről Szemere Pál írt 1631-ben számadás könyvében:”..építettem az szemerei kőházamat…”. Az alsó szint boltozatai, valamint a kerti “grottába” beépített kőből faragott családi címer is valószínűsíti az építés idejét. A domboldalon álló udvarház, a kor viszonyainak megfelelően, védhető lehetett. Borovszky vármegyei monográfiájában érdekes történetet fűz az épülethez, illetve az építtetőhöz. E szerint Szemere Pált rablókkal megölette felesége Putnoky Klára. A híresen szép asszonyt a per során Wesselényi Ferenc nádor a vád alól felmentette. Ismerve a nádor “gáláns” természetét, korabeli vélemények a felmentést indokolatlannak tartották. A kastély jelenlegi külsejét őrgróf Pallavicini Alfrédnak (1811-1890) köszönheti, aki az 1850-es években megvásárolta a hozzá tartozó birtokkal együtt. A 19. század végén megjelent Borovszky-féle monográfia már a jelenlegi állapotnak megfelelő fotográfiát közöl. A “Palladio hatást” közvetítő középrizalit felmagasított homlokfalában másfél szint magas diadalív mögé került a felső szinti bejárati tornác. Ennek felső harmadába manzard szobát építettek, melynek homlokfalát, a diadalíven belül, két dór jellegű oszlop tartja. A kastély külső képe különleges, harmonikus arányokat mutat. Jelenleg iskolaként hasznosítják. A környező park védett, látogatható. A melléképületeken is láthatunk “romantikus” kő díszeket. A kerti grotta “gótikus kőfaragványai” állítólag műkőből készültek. Érdemes lenne tüzetesebb vizsgálat alá venni, lehet közöttük eredeti is.”
Ezen a linken többet is megtudhatunk az épületről.
Ottjártunkkor egyedül a “grottát” találtuk szabadon látogathatónak. Mi kriptának hittük a barlangszerű épületet, amelynek bejáratai nyitottak. Az épület előtt egy mesterséges tó került kialakításra, amelyben csak némi sáros vizet találtunk, körülötte pedig egy kellemes, árnyas parkot. A helyieket kérdeztük a kastélyról, de nem sok felvilágosítással tudtak szolgálni. A kérdésünkkor el is bizonytalanodtak, mert a falu felsőbb részében egy másik épületet is kastélyként emlegetnek. Megnéztük azt is kívülről, egy magánkézben levő, inkább családi háznak tűnő épületet találtunk. A méreteit tekintve azonban érthető, hogy azt is kastélyként aposztrofálják.
A Szemere-kastély bejáratát két oldalról régi, kőfaragásokkal díszített épületek szegélyezik. Az egyik épületet családgondozóként hasznosítják jelenleg. A kastély maga nem látogatható, nem idegenforgalmi látványosságként, hanem már hosszú évek óta óvodaként hasznosítják. Szerencsénk volt, nyári szünet lévén gyerekek nem voltak az épületben, és egy kedves gondozónő végigvezetett minket a belső termeken.
Egyetlen szoba van, ahol az eredeti, festett mennyezet egy darabja még látható. A többi részt elfoglalják a szokványos óvodai berendezések. A környék falvaiból falubusz hordja a gyermekeket ide minden hétköznap.
Ezúton is köszönjük a körbevezetést!
Anyukám mondta
Az
Anyukám mondta étterem már hosszú ideje szerepelt a terveimben. Kíváncsi voltam, mert a magyarországi éttermi rangsorokban előkelő helyen szerepel a neve már évek óta.
Természetesen az étel és a felszolgálás kifogástalan volt, a pincérünknek pont az egyik Dudás-testvért kaptuk. Nem vetemednék arra hogy étteremkritikát írjak, valóban csak dicsérni tudom a helyet.
Számomra hihetetlen, hogy egy ilyen színvonalú, és árszínvonalú étterem, Borsodban, Encsen, távol az autópályától, és a nagyobb idegenforgalmi látványosságoktól, ilyen kihasználtsággal tud működni. Ráadásul vasárnap zárva tartanak, ami engem szintén meglepett. Laikusként azt gondolnám, hogy a vasárnapi vendégek hozzák egy étterem heti bevételének jelentős részét.
Nos, egy átlagos nyári kedd délutánon, 13 órakor megérkezve, az első kérdés a személyzet részéről az volt: “Van-e foglalásunk?”. Nem volt. Nem számítottam rá, hogy így előre kell gondolkodni. Előre kell! Kedves jövendőbeli látogatók, ne essetek ugyanebbe a hibába!
Szerencsénk volt ismét, az étterem előterében kaptunk helyet ideiglenesen az étlap áttanulmányozására, és mire dűlőre jutottunk, már fel is szabadult egy asztal számunkra.
Fotókat nem készítettem, gyönyörűeket találni a honlapjukon. Pontosan úgy néz ki a hely a valóságban is! Ráadásul amikor az ételt kihozták, az első gondolatom nem az volt hogy fotózzak, hanem hogy kóstoljak. Megkezdett ételt pedig már minek lefotózni, nem igaz? 🙂
Edelény
A nap legnagyobb meglepetését számomra az Edelényi kastély jelentette. Induláskor még nem terveztük, de amikor a Fáy-kastélynál említették, utolsó állomásként felkerült a felkeresendő célpontok listájára.
A GPS elnavigált a városi autóbusz-állomás melletti, jelentéktelennek tűnő parkolóba. Teljes bizonytalanságban indultunk el a parkoló túlvégén álló modern épület felé, mert a környéken egy szál kastélynak látszó objektumot sem láttunk. Ha valaki Sajószentpéter irányából érkezik, a főútról látszik a kastély, de mi a másik irányból érkeztünk. A modern épületről kiderült hogy egy vadiúj mosdó épület, az oldalán pedig, számomra első sokk-ként, megláttuk a kastély madártávlati képét. Egy ferde kis fotót készítettem is róla. Kicsit sem számítottam ilyen komolyságú épületre!
A mosdó a töltés oldalában áll, mellette fölsétálva egy hídhoz érkezünk, amiről már látszik a fák takarásából előbújó kastély.
Engem letaglózott a látvány, a fertődi
Esterházy-kastély kistestvérét véltem fölfedezni az épületben.
A kovácsoltvas bejárati kaputól jobbra található a pénztár, ahol 1.600 Ft-ért belépőjegy váltható, pedagógusoknak kedvezménnyel. A kastély kizárólag idegenvezetéssel látogatható, be is csatlakoztunk a néhány perc múlva induló csoportba.
A következő meglepetések az idegenvezetés alatt értek. Ennyire interaktív, színes, humoros, és kreatív idegenvezetésben még nem volt részem! Kezdésnek egy 26 perces 3D vetítéssel indítottunk, amely egy rövidfilm volt a kastély falfestményeinek születési körülményeiről. De nem dokumentumfilmként, hanem kvázi mozifilmként elkészítve, szórakoztató formában. Az idegenvezető ezután sokszor visszautalt a filmre, és az abban elmesélt sztorikkal körítve mutatta be az épületet és annak egykori lakóit.
Nem szeretném “lelőni a poént”, bátorítok mindenkit egy rövid kirándulásra az Edelényi-kastélyba! Gyerekekkel, kutya nélkül, ideális családi program!
