Nyurga nyaral – Őrség | be-te-kint blog

Eljött az ideje a nyaralásnak, amit idén kutyabarát programokkal terveztünk meg. Még az év elején találtam egy szimpatikus kutyabarát hotelt, amelyben nem is csalódtam.

Abbázia Country Club

A hotel a szlovén-magyar államhatártól néhány száz méterre fekszik, Nemesnép község határában. Elhelyezkedése miatt könnyen megközelíthető az Őrségi Nemzeti Park és Szlovénia is. Mi még egy Kis-Balatoni túrát is lebonyolítottunk innen, bár oda kicsit többet kellett autózni.

Az Őrségi Nemzeti Park központja, Őriszentpéter, csupán néhány km-re található, de itt a távolságot kicsit másképp kell értelmezni, mint Borsodban. Nálunk 50 km egy ~fél órás út, az Őrségben viszont, a kanyargós erdei és a 30-as táblákkal lassított falusi utakon haladva lényegesen lassabban érjük el céljainkat. Erre fel kell készülni, ha valahová időre szeretnénk odaérni. Például egy szervezett természetismereti túrára.

Az időjárás változékony arcát mutatta ottlétünk alatt, ezért több programot ki kellett hagynunk. A hotel medencéjét egyszer sem sikerült kipróbálni, és sajnos a kerékpárkölcsönzés lehetőségével sem tudtunk élni. Azért volt más, amivel elüthettük az időt!

A szálláson ajándék emblémás nyakörv, kutyaürülék-gyűjtő, illetve egy zacskó jutalomfalat várta négylábú barátunkat. A konyha kiváló, a pincérek nagyon kedvesek voltak. Sajnos a lovaglónadrágomat otthon felejtettem, de az istállót azért megnéztük. Megismerkedtünk az állandó helyi lakosokkal: a lovakkal, és Terkával, a kopóval. Mivel más vendégek is érkeztek kutyával, Nyurga mindig talált pajtásokat, akikkel az udvaron játszhat. A kutyák bemehettek az étterembe, és a hotelben bárhová, kivéve a wellness részleget.

Rafás-sziget

Odafelé egy éjszakát még eltöltöttünk a Duna partján, ahol Nyurga a helyi élővilággal ismerkedett. Éjszaka ki-kiszaladozott a házból, és megmorogta az éjjeli zajokat. Reggel pedig a napfürdőző hattyúkkal és szárcsákkal ismerkedett, illetve a homokot túrta föld alatt lakó állatok nyomát kutatva. Száz százalékos kutyaboldogság!

A sziget magántulajdonban van, de a környékbeli Szigetszentmártonon találnak kiadó szállást a csöndes pihenésre vágyók.

Márokföld

Energiapark

A település a hoteltől néhány km-re található, és a falutábla alatt így hirdeti magát: “A falu, ahol felöltődhet”. Köszönheti ezt a helyi Energiaparknak, amely ingyenesen látogatható, illetve a nemrég kialakított Kalandparknak.

Az energiaparkban szerencsénk volt találkozni a park létrehozójával, aki tanult magyarsággal, kedvesen segített a hely hatékony használatában: minden állomáson néhány percet kell eltölteni, lehetőleg nem gumitalpú cipőben. Ez szintén kutyabarát program, a család kedvence is szívesen látott vendég a parkban. Egy kérés van, amelynek azt hiszem magától értetődően eleget tesz minden kutyával utazó: a kutyapiszkot el kell távolítani.

Két múzeum is működik az Energiapark szomszédságában:

Mesekerámia és Leclerc Ulrik

Az utóbbi művész felesége a hölgy, aki az energiaparkot létrehozta, és ápolja.

Szlovénia

Tropski vrt

A néhány km-re található orchideaparkba pórázon Nyurgát is bevihettük. A belépés díjtalan, gyönyörű a trópusi kert, az orchideákból pedig vásárolni is lehet. Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok túl sikeres az itthoni növénynevelésben.

Bukovinsko jezero

Ezen a környéken több energiapark is található, nem a márokföldi az egyetlen. Szlovéniában a Bakonaki-tónál is kialakítottak egyet, ami némi helyi adó leszurkolása után látogatható. 2,5 eurót kellett fizetni a parkolóban, majd kezdődhetett a séta.

Az energiapontokat itt is fa póznákkal jelölték, amelyekről a parkoló melletti ajándékboltban tájékoztatót is vehetünk, további 2 euró fejében. Följebb sétálva egy kápolnát, és egy gyógyhatásúnak tulajdonított forrást is találunk. A tó mesés látványt nyújthat, ha az ember nem borús időben látogatja. Sajnos mi pont ilyen időben mentünk. A tó körül láttam ösvényt, de a felhők miatt nem mertünk egy túrát megkockáztatni.

A gyerekekkel érkezőket a tó mellett kialakított játszótér, és erdei kalandpark várja.

Gradi vár

Szlovéniában töltött napunk utolsó állomása a Gradi vár volt. Mivel hétfői napon értünk ide, a vár múzeumi részeit zárva találtuk. A kapu nyitva volt, körbe lehetett sétálni, és némi infót is találtunk kiírva a falakra. Többek között egy legendát, a vár alatt valaha élt sárkányról.
Abszolút kutyabarát program, bejöhetett Nyurga, bár különösebben nem élvezte a vár szépségeit. Nekünk azért teteszett!

Kis-Balaton

A Kis-Balaton ház sajnos kutyával nem látogatható, amit szomorúan vettünk tudomásul. Amíg a kiskutya kinn várt, bekukkantottam az épületbe. Filmvetítés, és kiállítás várja a kutya nélkül érkezőket. A körülötte levő parkban pedig egy szép kis játszótér is található.

Azért a várszigeti emlékparkot meg tudtuk nézni.

Kányavári-sziget

A kányavári sziget szabadon látogatható, némi parkolási díj kifizetése után. A szigeten kutyát pórázon lehet sétáltatni, feltételezem a horgászok, és a sziget élővilágának nyugalma miatt. A kijelölt tanösvény elvileg csak 2,5 km hosszú, de mi a sziget végéig elgyalogoltunk, így végül majdnem 5 km-t tettünk meg.
A szigeten egy működő, és egy újjáépítés alatt álló kilátó található, tanösvény, rengeteg horgászhely, és egy játszótér.

Bivalyrezervátum

A Kápolnapusztai Bivalyrezervátumot a Kis-Balaton Ház információs pultjánál ajánlották a figyelmünkbe. Autóval csak néhány perc a Kányavári-szigettől, kutyás és családos program.

A belépő nem túl megterhelő, 650 Ft, és még 1.000 Ft/fő áron lovaskocsi túrán is részt vehet a látogató. Mi erről sajnos lemaradtunk, már nem fértünk föl a kocsira. Csak messziről figyelhettük, ahogy egészen közel kocsikáztak a hatalmas állatokhoz. Gyerekeknek nagy élmény lehet!

Van egy kijelölt gyalogos ösvény, amelyen haladva információs táblák adnak felvilágosítást a bivalyok életéről, és a rezervátum működéséről. A bivalyok, és a többi bentlakó állat, hozzá vannak szokva a kutyák látványához, ezért nem okozott semmilyen kalamajkát Nyurga érkezése. Egy kikötözött kecskével még meg is próbáltuk közelebbi kapcsolatba hozni a whippetet, de ugatásba fulladt a kísérlet, így inkább nem erőltettük tovább. A kecske közben bambán bámulta a hangoskodó kutyát. Városi kutya, ha faluba érkezik!

A séta végére Nyurga már teljesen elfáradt. Amíg mi a kilátópontoknál nézelődtünk, az árnyékban fekve várt ránk.

Fürdők, vizek

Mivel végig borongós-esős időnk volt, egy fürdős napot mindenképpen be szerettem volna iktatni. A Lenti Termálfürdőt látogattuk meg kettesben, kiskutya nélkül.

A parknak strand és fedett fürdő része is van, és itt is találtunk kijelölt energiapontokat. A belépő 2.000 Ft volt fejenként, ennyiért a belső és a külső medencéket korlátlanul használhattuk. Kicsit furcsának találtam, hogy volt egy elkerített hidromasszázs medence, amelyet viszont külön díjazás fejében lehetett csak igénybe venni. A díjat nem a pénztárnál, hanem a medence mellett kellett megfizetni.

A strand területén rengeteg hely áll rendelkezésre a letelepedéshez, és árnyékot is találunk bőven. Ottjártunkkor nem volt sok vendég a változékony időjárás miatt, aminek én kifejezetten örültem.

A kutya addig a hotel vendégszeretetét élvezte. Az istállóban, egy lovak által nem használt részében, egy üres boxban várt minket. Volt egy kis sírás-rívás amikor magára hagytuk, ezért kicsit nehéz szívvel indultunk útnak. De a kezdeti hiszti után szép nyugodtan átvészelte azt a pár órát, amíg mi fürdőztünk.

Természetismereti túra Apátistvánfalván

Apátistvánfalva megközelítésekor szembesültünk a már említett különbséggel a borsodi és őrségi közlekedés időigényességének tekintetében. A természetismereti túra reggel 9:30-kor kezdődött, a szállástól ~50 km-re, épp hogy odaértünk.

Rajtunk kívül még egy tanár házaspár is részt vett a túrán, így nagyon informatív volt ez a néhány óra. A túra hossza kb. 6-7 km volt, de a végére a párás időjárás miatt eléggé elfáradtunk. A felszín dimbes-dombos, de nem voltak túl kemény emelkedők. A kutya póráz nélkül, szabadon rohangálhatott, amit nagyon élvezett. A túra előtti nap hatalmas felhőszakadás volt a környéken, ezért az út végig sáros volt, az agyagos föld néhol csúszott. Sajnos nem készültem föl eléggé erre az eshetőségre, július lévén. A túravezetőn gumicsizma, társainkon pedig bakancs volt, ami bírta a vizet, az én gumitalpú vászon tornacipőm viszont alkalmatlan volt a víz ellen. Egy helyen emiatt jobbnak láttam a cipőt levenni, és mezítláb átvágni a vízzel elöntött mezőn. Kicsit aggódtam a piócák, békák és kullancsok miatt, de semmi hasonlóval nem találkoztam azon a ~10 méteres szakaszon, ahol át kellett kelni a néhol bokáig érő vízen.

A túrán azonban szerencsénk volt több gombafajt, és a helyi növény- és állatvilágot megismerni. Köszönjük az idegenvezetést ezúton is!