Hegyre fel! – első túra

Hétfőn este még hőemelkedéssel feküdtem itthon, nagyon drukkoltam hogy vasárnapra rendbejöjjek. Bejelentkeztem ugyanis a Hegyre fel! egyesület “Rövid kirándulás a Bükkben” nevű programjára.

Vasárnap lett, jobban lettem, kiskutya is engedélyt kapott a megjelenésre, így fogtam a kis családot 🙂 és mentünk.

Az 1-es busz végállomásától indult a túra, 20 perc késéssel. Mindenkit megvártak! Az útvonal gyakorlatilag a Forrás-völgy körbejárása volt. A Molnár-szikláig korábban mi is eljutottunk, de még sosem mentünk tovább. Itt volt az ideje!

Nyurga a kezdeti túlságosan lelkes üzemmódból hamar átváltott kedves kis érdeklődő üzemmódba, így kicsit nyugodtabban engedtem útjára a huszonegynéhány túratárs közé. A gyerekekkel az első néhány kilométer után megtalálta a közös hangot. Sajnos az útközben szendvicsezőkről nem tudtam visszahívni a kis éhenkórászt, ilyenkor pórázra vettem inkább. A “szerencsétlen éhező kiskutya” nézésével azért begyűjtött pár kiflivéget és nápolyit. Mintha nem kapna enni…

A mélypont a túra kétharmadánál következett. Egy úrral találkoztunk az ösvényen, aki épp turistajelzések felfestésével volt elfoglalva. Mellette két műanyagszatyor, a dolgaival. Meglátott minket a kutyával, és festegetett tovább.

Mire gondoltam én: biztos festékek meg hasonló eszközök vannak a földön lazán lerakott csomagban.

Mire gondolt ő: ott jön egy nyilvánvalóan jól nevelt kutya, hiszen nincs rajta póráz vagy szájkosár.

Mire gondolt Nyurga: KAJA KAJA KAJA!

Mire magamhoz tértem, beletúrta a fejét a szatyorba, és villámgyorsan kiszedett belőle egy darab barackos Fornettit. 

Tiszta égés!

A túra 13 km hosszúra volt hirdetve, a teljes út viszont több mint 17 km volt az Endomondo szerint. Az első 4 km-en megtettük a teljes szintemelkedés nagy részét, ami okozott némi fuldoklást-levegőkapkodást. Cserébe viszont nagyon hamar remek kilátásban volt részünk.

Ezúton is köszönjük a túravezetést!