… az előző cikk folytatása.
Második nap
A második reggel készülődés után a
kedvenc reggelizőhelyünk felé vettük az irányt, amit zárva találtunk. Kicsit kétségbe is estünk, hogy a dánok szombaton és vasárnap is zárva tartják az üzleteiket, de az állomás felé menet találtunk egy szimpatikus
pékséget, ahol helyben is el lehetett fogyasztani a termékeket.
Árultak gyönyörűséges péksüteményeket, salátákat, kávét, kenyeret, és szendvicseket, amelyeket kérésre meg is grilleztek (ez kb. a mi francia-pirítósunknak felel meg). A képen látható kis epres tortácska szinte sírva könyörgött a polcról, hogy vegyem meg. 🙂
A Nemzeti Múzeumban leginkább a viking részleg érdekelt minket. Érdekes volt látni, hogy a múzeum szinte zsúfolásig van töltve tárgyi emlékekkel, leletekkel mindenféle korokból. Amíg nálunk egy szál nyílhegyet büszkén mutogatnak a múzeumokban, addig ott szinte egymás hegyén hátán, nagy halomban álltak a leletek. A belépés ingyenes, a tárgyak mellett dán és angol nyelvű feliratozást találunk.
Christiansborg a Nemzeti Múzeumtól mindössze néhány száz méterre található. A toronyba lifttel tudtunk fölmenni, amiért igencsak hálás voltam. 🙂 A kastély bal oldalán egy rész nyitva áll a látogatók számára. Városkártyával szintén ingyen látogatható, egyébként van belépődíj. A bejáratnál ajándékbolt várja látogatókat. Nekem fura volt a múzeumban, hogy az égvilágon senki nem felügyelte, ahogyan a termekben kószáltunk. Persze lehet, hogy a teremőr már ósdi módszer, és valahonnan kamerán keresztül mégis figyelték, hogy mit csinálunk.
![]() |
| Kilátás a toronyból |
![]() |
| trónterem |
A városnézésben kellőképpen elfáradtunk, ráadásul viszonylag későn, a zárás előtt alig 2 órával érkeztünk meg az akváriumhoz.
A bejáratnál, ahogy az aznap meglátogatott múzeumok mindegyikében, be kell tenni a kabátot és a csomagokat egy zárható szekrénybe. A kezünkbe nyomtak egy térképet, és indulhatott a nézelődés. Először roppantul megörültem, hogy a dán mellett itt is van mindenhol angol felirat, de aztán rájöttem hogy a különböző halak neveit, és az életmódjukkal kapcsolatos szókincset bizony nem hoztam magammal. Így maradt a nézelődés, ami pont kitöltötte a még hátralévő időt.
![]() |
| Kikötő az akvárium mellett |
Hazafelé egy közeli étteremben vacsoráztunk.
Harmadik nap
A kikötő mellett egészen közel van egy metróállomás, hipp-hopp meg is érkeztünk. Erre a napra ragyogó napsütést jósoltak, ami egy kb. 1 órás időtartamra igaz is lett. A kb. 10 fokos időjárás, nagyrészt ború és szél ellenére az összes étteremből kiküldtek minket: kiszolgálás kizárólag a teraszon. 5 napon keresztül nem sikerült feldolgoznom a dánok hidegtűrő képességét. 🙂
Nyhavn-ban sétahajóra szálltunk, ami szintén ingyen volt a városkártya felmutatása után. Egy órás városnézés után találtunk egy éttermet, aminek nem volt terasza, és árultak forró levest. Ennyi hidegben ücsörgés után még a francia hagymaleves is jól tudott esni. Azért egy jó húslevesnek jobban örültem volna. 🙂
A sétahajón nehéz volt olyan képet készíteni, amibe nem lóg bele valaki. A hátsó, fedetlen részen ültünk, de a hajónak van fedett, szélvédett része is, fázósaknak. Amikor a tengerhez közelebb értünk, szelesebb lett az időjárás, a kapucni nagy szolgálatot tett. A látvány azért kárpótolt a hűvös időjárásért. A kis hableány szobrát most a tenger felől is láttuk, ismételten rengetegen várakoztak a környékén.
![]() |
| pedig jó kép lett volna 🙂 |
A forró hagymaleves után séta Amelienborg-ba, alig néhány perc csak az út Nyhavn-tól. A palota, vagy inkább paloták, egy kör alakú tér peremén helyezkednek el. Az egyik épület nyitva volt a látogatók előtt, itt a királyi család különböző tárgyait, fotóit nézhettük meg (szintén ingyen, a városkártyával).
A téren őrök is álldogálnak, hatalmas szőrös kucsmában. A mögöttük levő kis piros őrbódé különösen tetszett, az oldalába egy kis szívecske alakú kémlelőnyílást faragtak. Ilyen bódékat láttunk a Kastellet-nél, és Rosenborgban is.
A következő állomásról nem készültek fotók, csak a bejáratot fényképeztem le. Christiania.
A wikipedia szerint egy hippi kommuna, amelyet Koppenhága városa a turisztikai vonzereje miatt “tűr meg”. Egy városnegyedről van szó, színes festett főbejárattal, ahol szabadon élnek mindenféle emberek. A bejárattól nem messze egy piacteret találtunk, ahol kézzel készült, kötött, faragott, festett, egyedi portékákat árultak. Beljebb van egy színpad, előtte padokkal, ahol fiatalok beszélgettek, italoztak. Még beljebb pedig egy tavat is találtunk, aminek partjára kedves kis házakat építettek.
Én azért frusztrálva éreztem magam először a lakók látványától: Magyarországon ilyen helyre normális körülmények között nem mennék be. Szegényes ruházatú, szőrös-szakállas, igénytelennek látszó hippik, feltűnően több fekete, mint a város más részein, és rengeteg bulizni vágyó fiatal. Útközben több helyen megcsapott a marihuána illata, aminek az árusítása fölött, ezen a helyen, a város szemet huny. Volt olyan árus, aki kizárólag a fű fogyasztásához szükséges eszközöket árulta: pipákat, dohánytartókat, papírt, egyebeket. Fehér színű hálóval letakart kis boxokban pedig magát az anyagot is meg lehetett venni. A háló gondolom a kíváncsi szemek elől takarta az ügyletet. A wikipedia szerint ennél keményebb drogokat a kommuna nem engedélyez.
Kifelé jövet láttunk is egy táblát: Christiania-ban ne fotózzunk! Nehogy felkerüljön a képre valami, ami kárt okozhat a közösségnek.
Utazás haza
Hétfőn délben indult a gépünk. Neptunbus, Malmö, Ferihegy, Miskolc. Szép út volt, de ennél még sokkal több időt is el tudtunk volna tölteni a dán fővárosban. Ráadásul Malmö-ből alig láttunk valamit.
Talán majd egyszer még visszajövünk!
