Koppenhága – érkezés és első nap

Az október 23-ai hétvégét megtoldva plusz egy nappal kedves kis nyaralássá varázsoltuk. Bár a nyaralás nem túl jó kifejezés, de nem az októberi időpont, hanem a 10 fokos átlaghőmérséklet miatt, amelyet Dániában tapasztaltunk.

Úgy kezdődött, hogy foglaltam jegyet a Wizzair Malmö-i járatára. Ezzel megvolt a keret, már csak a többi dolgot kellett hozzá szervezni. A reptrérre a cívistranszferrel mentünk, Malmö-Koppenhága között a Neptunbus vitt minket, az ideális szállást pedig a budgetplaces oldalán találtam meg. A kiválasztás szempontjai a költséghatékonyság mellett az egyszerűség és a kényelem volt. A programokat próbáltuk részben előre megtervezni, amihez nagy segítséget nyújtott ez és ez a blog, a wikipedia, valamint ez és ez a túristáknak szóló kiadvány.

A malmöi reptérre való érkezés után némi bizonytalankodás után megtaláltuk a transzerbuszt, ami átvitt minket a városon, és az Øresund hídon át Koppenhágába.

A busz a központi pályaudvar mellett tett le minket, ahonnan mi először a legközelebbi metrómegálló felé indultunk. Gyalog. Nem mondom, hogy ez hiba volt, mert tulajdonképpen szép helyeken sétáltunk, de azért sokkal egyszerűbb lett volna a pályaudvaron felszállni a megfelelő vonatra, és húsz perc alatt megérkezni a szállásra. Persze először jegyet kellett vennünk, de gyanítom ezt is megejthettük volna a pályaudvaron. Az hogy először a rossz irányba induló metróra szálltunk, már csak alig fél órát rontott a részidőnkön.

 

Jegyet egyébként egy Seven Eleven-ben vettünk, ami olyan kisbolt-féle hely. Mindenféle frissnek látszó pékárut, chipset, jegyet, italokat és egyéb dolgokat lehet benne vásárolni, és kb. minden negyedik sarkon találtunk egy ilyen boltot. A 3-napos Koppenhága kártyánkat az első teljes napunktól szerettük volna érvényesíteni, így egyelőre az első napra egy tízes gyűjtőjegyet vásároltunk. Azzal közlekedtünk az első délután, és másnap a kártya felvevőhelyére is, a Copenhagen Visitors Centre-be, ami a pályaudvartól nem messze található. A kártya egyébként egész jó befektetésnek bizonyult, mert a tömegközlekedést az érvényessége alatt teljesen ingyen vettük igénybe, és a 3 nap alatt sehová sem kellett belépőt fizetnünk. Biztos találtunk volna olyan múzeumot, amelyre nem kapunk kedvezményt a kártyával, és érdekelt volna minket, de ilyen rövid idő alatt csak nagyon kis részét tudtuk megnézni a helyi látnivalóknak, ezért inkább a kártyával ingyenes programokra koncentráltunk.

A szállásunkra vezető séta alatt két dolog volt, amit meglepődve tapasztaltam. Egyrészt, hogy mindenki bringával közlekedik. A kerékpárutak kialakítása és a helyi bringás kultúra figyelemreméltó. A járda mellett szegéllyel elválasztva következik a kerékpárút, majd a parkolóhelyek, ezután az autóút. A gyalogosátkelők és a közlekedési lámpák kialakításakor is figyelembe vették a kerékpáros forgalmat. A bringák szépen sorakozva állnak az épületek tövében, számtalan formát, kort és felszereltséget mutatva. Leginkább városi-, de sok cargo bringát is is láttam. Egyébként a kerékpárok jelentős része nem is volt rögzítve, max a kerék és a váz köré csavartak egy vastagabb láncot. Itt láthatóan nem félnek a tolvajoktól. Ezért a biztonságért valóban irigykedek!

A másik furcsaság, hogy a házakon nincs függöny, helyette gyertyát vagy lámpát gyújtanak az ablakban. Még az utolsó napon sem bírtam elkapni a tekintetem, és nem bebámulni a kivilágított szobákba, konyhákba. Egyébként délelőtt 10-kor is láttam égő lámpákat az ablakban, vagy díszkivilágítást, mivel október táján az idő nagyrészt felhős volt, és a nap is alacsonyan járt. A kevés fényt pedig ezzel a módszerrel élik túl a helyiek.

Az esti séta után másnap reggel útnak indultunk a terv szerint a Tivolitól a Kis hableány szobráig.

Délután 4-kor értünk a Castellet sarkához, ahol farkaséhesen betértünk egy étterembe. Itt hidegzuhanyként ért a hír, miszerint Koppenhágában 4 és ~fél 6 között az éttermek konyhái zárva tartanak, étel kiszolgálás nincs. Így a következő egy órát, kezdetben sűrű káromkodások között, a környéken töltöttük, és megnéztük az erődítményt és a kis hableány szobrát.

Útközben persze készítettem képeket. Sajnos a felhős ég miatt elég szürkékre sikerültek a fotók, de azért látszik hogy milyen színes, kedves helyeken jártunk.

 

 

 

 

A kis hableány fotózása után, végül találtunk egy helyet, ahol a konyha már 5-kor kinyitott, és sikerült elhallgattatnunk a korgó gyomrunkat. Ha magyar fizetésből élünk, készüljünk föl egy kellemetlen meglepetésre, ami az árakat illeti. Egy pizzázóban mondjuk 100 koronáért már kapunk valamit, de egy rendesebb étteremben 150 koronánál kezdődnek a főételek. 2014. októberében 40 forint körül vásároltunk koronát, így elég nagy szemeket meresztgettünk miután átszámoltuk az ételek árát. Cserébe kártyával mindenhol lehet fizetni, ami legalább kényelmes. Az is valami!

A vacsora után buszra szálltunk, és a Tivolihoz mentünk. A tömegközlekedésről egyébként annyit, hogy az ott töltött 4 nap alatt egyszer sem vártunk 8-10 percnél többet tömegközlekedési eszközre. Ráadásul a városi vonaton ingyen wifi-t is igénybe vehetünk, ami egy túristánál különösen fontos lehet. Az én esetemben legalábbis a kapcsolattartás a külföldi utazásaim alatt jellemzően az interneten keresztül zajlik.

Tehát, a városkártyánkkal Tivoliba is ingyen jutottunk be. Egy regisztráción át kell esni a bejáratnál, ezért ugyan kellett sorakoznunk, de néhány perc elteltével már benn is voltunk Halloween birodalmában. Október vége lévén az egész park tökökkel és mindenféle félelmetes és kevésbé félelmetes figurákkal ünnepelt. A wikipedia szerint a kelta népek hitvilágából fejlődött ki Halloween, látszólag komoly hagyományai vannak Dániában.

Tivoliban 1.000-3.000 forintnak megfelelő áron lehet igénybe venni a különböző attrakciókat. A körhinták, óriáskerekek és hullámvasút mellett azonban számtalan étterembe és cukrászdába is betérhettünk, amelyeket szintén a park területén találtunk. Sőt, színpadot is láttunk a 2-3 órás bolyongásunk alatt. Annak ellenére, hogy bőséges vacsorát kaptunk, nem tudtunk ellenállni az egész este körülöttünk illatozó finomságoknak. Este 11-kor ráfogtuk a nyuszira a megvásárolt forrócsokit és csokis sütit. 🙂

Valamikor éjjel 1 körül értünk vissza a szállásra, és reggelig aludtunk.