Maradék szabadság felhasználása élvezetesen: séta Nyurgával a Bükkben, hétfőn. 🙂
Hétköznap jobbára senkivel nem találkozni, mindenki dolgozik, ilyenkor valami üdítő varázsa van egy-egy szabadtéri programnak. Örvény-kő rövid sétával megközelíthető Szentlélek felől, de számítani kell egy kevés emelkedőre.
A Látó-kövek útba estek, felmásztunk hát. Rossz volt nézni, ahogy a kutya ugrabugrált a kiálló sziklákon, nemistudomhány méter magasan. A kilátás szép volt, de elég párás-ködös-füstös. Nyáron persze egész más a táj innen nézve.
A tegnapi időjárással ellentétben ma láttunk napsütést és kék eget is. Ritka öröm ez Novemberben, nagyon meg is becsültem!
Az Örvény-kő kilátópontján egy Jókai emlékművet találtunk, és hasonlóan ködös kilátást, mint a Látókövekről. Valamikor nyáron visszajövünk még ide!
A visszaúton meghallottam egy fakopáncs hangját. Talán fehérhátú, de madárfelismerésben nem vagyok szakértő. A környék kiszáradt fáit kopogtatta két példány is egymástól pár tíz méterre, talán egy pár lehettek. Most milyen jó lett volna egy rendes objektív! Főleg, hogy most olvasom a wikipedia-n, hogy Magyarországon ritkán fordul elő ez a faj!
 |
| Fakopáncs munkában |
Végül egy kép, ami megmagyarázza, miért kell túrapartnerünkre élénk színű ruházatot húzni kiránduláshoz. Jó, hát nem kötelező a piros kötött pulcsi, de az mindenképpen hasznos, ha az eltávolodott kutyát könnyű kiszúrni az aljnövényzetből. 99%-ig megbízom a behívhatóságában, de találkozhatunk még olyan eseménnyel, ami feléleszti a vadászösztönét. A piros pulcsival adtam magamnak még néhány másodpercnyi esélyt, látni, ahogy az agaram elrohan egy távoli célpont irányába, és visszahívni onnan.
A mai túránk útvonala:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: