be-te-kint blog

Kondó egy kis falu, Borsod megyében, a Bükk tőszomszédságában, valahol félúton Miskolc és Kazincbarcika között. Sajnos a wikipedia (egyelőre) nem szolgál sok információval, és a község honlapján sem találtam elég adatot a településről.

A sétám során két említésre méltó dolgot találtam.

Egyrészt egy síremléket, a falu temploma fölötti temetőben. A síremlék talán nem is elég kifejező az épületre. Sajnos az épületet körbejárva semmilyen információt nem találtam arról, hogy kihez tartozik vagy tartozott. Pedig egy ilyen épületet építtetni annak idején bizonyára nem sok embernek volt módja. A templom alatt egy emléktábla említi Várady Józsefet, a korábbi református lelkészt, aki a falu krónikáját megírta. Remélem hogy valamikor a kezembe akad ez a krónika, és sikerül megfejtenem ennek a szép régi épületnek a titkát.*

Ezen kívül, a temető fölött sétálva, régi szőlőbirtokot, és gyönyörű kilátást találtam. Egyszer még visszajövök ide egy nagyobb túrára, ha nem lesz ekkora sár.

* Sikerült rátalálnom a fent említett krónikára a település honlapján! 🙂

Tiszáninnen református templomai (Várady József, 1996)

“A Bolváry-család klasszicista stílusban (kb. 1840-ben) épített kriptája, semmit sem tudunk arról ki tervezte, de bizonyára jeles klasszicista tervező volt. Azt sem tudjuk hány halottat helyeztek el benne, mert a száz év halottainak névjegyzéke szerint három halott biztos, hogy ide került, a negyedikről csak feltételezések vannak. Van bent egy alján törött márványtába a következő felirattal: “Brodszky Gézáné Losonci Szabó Sári, Dr. Lavotta Józsefné Bolváry Zahn Margit, Dr. Szlávy Tiborné Lavotta Margit.” Hogy ezek ide lettek-e temetve, vagy nem, nem tudjuk de azt igen, hogy a kommunizmus kezdetén, amikor a kripta közelében lévő tanbányában tanoncokat is tanítottak, közülük egyszer többen is behatoltak a kritába és feldúlták a kripta föld alatti üregében levő koporsókat. Ennek következtében egyikük – állítólag – mérgezést kapott, melybe belehalt.”

Hétvégén ismét a Hegyre fel! egyesülettel voltunk túrázni. Túravezetővel, hátizsákkal, kiskutyával, ahogy kell! 🙂

Nyurga kapott egy pulcsit az útra, mert kicsit aggódtam hogy túl hideg lesz neki az éppenhogy fagypont fölötti időjárás. Kb. 10 km-t gyalogoltunk az erdőben, először hegyre fel, aztán hegyről le. Valószínűleg csak az én edzetlenségemet jellemzi, de 3 napig fájt a vádlim az emelkedőktől. 🙂 De minden megérte, végre sikerült eljutni Magos-kőre. Hónapok óta tervezgettem már hogy megnézem, de valahogy nem sikerült kiguglizni a pontos helyét, a térképen eddig rossz helyen kerestem.

Az útvonalunk ez volt: Ómassai buszvégállomás – Szentlélek – Látó-kövek – Örvény-kő – Magos-kő – Csókás – Pisztrángos

Az időjárás a hónapnak megfelelő volt, de szerencsére nem túl fagyos. Az árnyékosabb, mélyebb részeken, közel Ómassához, még találtunk pár ottfelejtett hófoltot, de följebb már csak egy kis sár emlékeztetett az egy héttel korábbi havazásra.

Amivel viszont egy kicsit meggyűlt a bajunk, az a rengeteg kidőlt-leszakadt fa, amit kerülgetnünk kellett. Egy héttel korábban ugyanis ónos eső esett, ami a Bükkben látszólag elég komoly károkat okozott. A jég ráült a faágakra, amelyek nem bírták el a plusz súlyt, leszakadtak. Szomorú látványt nyújtott néhol az erdő, de a természet bizonyára hamar kiheveri a kárt.