Péntek délutáni séta

A hétköznapi túrázásnál nincs szívmelengetőbb dolog.

A március eleji napsütés kicsalogatott a természetbe. Ráadásul Nyurga már egy jó ideje nem volt rendesen megmozgatva, ami meg is látszott a magaviseletén. Most bepótoltunk mindent! A póráz levétele utáni első másodpercben már 10 méterre távolodott tőlem, amit még további negyed óra eszeveszett futkározás követett. Aztán a 16. perctől szépen a nyomomba szegődött, csöndesen ballagott, és türelmesen megvárta amíg én egy-egy helyen megállva a fényképezőgéppel bíbelődök. Útközben kétszer is találkoztunk egy bandányi őzzel. Hála az égnek a kiskutya ugyanúgy reagált, mint első alkalommal: fülelt, két lábra emelkedett, hogy jobban lásson, és földbegyökerezett lábakkal bámult a távolodó csorda után. Okos kis természetjáró barátom még egy árva vakkantást sem küldött utánuk!

Az erdő egyelőre ébredezik. Hóvirágot kerestem, de azt sajnos nem találkoztam eggyel sem. Helyette barkát, tavalyról megmaradt tobozokat, pocsolyákat, és bővizű patakot találtunk. Talán idén a Vörös-kő forrásban is van víz! Március végén megnézzük!