…a reptéren. Hat órára. És van nála egy kis teljesítményű digitális gép. Streetfotóz!
Jó, igazából nem utcai fotózás, hiszen fedett, mesterségesen megvilágított, ráadásul légkondicionált is a helyszín. De annyiból mégis streetfotó, hogy “sunyi” módon, észrevétlenül próbáltam pillanatokat elkapni. Kicsit ugyan nehéz volt a művészetre koncentrálni, ugyanis a váratlan, sok-órás várakozás miatt fokozott “idegállapotba” kerültem. Pont ennek ellensúlyozására, idegnyugtatóként alkalmaztam a képek készítését.
De nézzük mi történik egy uncsi szombat délutánon egy meg nem nevezett reptéren!
Kezdésnek mindjárt ott vannak a repülőgépek és az őket működtető személyzet! Az ablakon kibámulva hatalmas, többnyire fölfelé nyitott (ha-ha) tér látszik, amelyben sürögnek-forognak a szereplők.
A mozgékony kis autók pöttöm matchboxoknak tűnnek az utasszállítók mellett. Az ő dolguk a csomagok eljuttatása a filmekből jól ismert szállítószalagról a hatalmas madarak gyomrába.
Egy ilyen helyen rend a lelke mindennek! Szépen, párhuzamosan sorakoznak a repülőgépek, sorsukra várva.
Szerepelnek még a sztoriban utasok, akik hozzám hasonlóan, mindenféle dolgokkal próbálják elfoglalni magukat. Például vásárlással, a magasan árazott, de tulajdonképpen bármilyen terméket kínáló shop-okban. Én konkrétan fáztam a huszonkevés fokra beállított légkondicionált levegő miatt, ezért az egyik ilyen helyen vásároltam egy meleg pulcsit. De ha úgy tartja kedvem, ugyanott kakukkos órát is kaptam volna. Vagy baseball-satyit. Esetleg egy üveg whisky-t. Kicsit beljebb, fényképezőgépet. Az mondjuk rám fért volna, valószínűleg egy Leica-val jobb képeket készítek. De ne legyek sznob, nem a gépen múlt! 🙂
Aztán, volt aki megéhezett a várakozásban. Egy bankkártyával felszerelve könnyen enyhíthetünk a kínon! Csak legyen elég fedezet! A reptér egy másik, távolabbi sarkában levesező helyet találtam, a lenti képen egy kis szendvicsező és gyümölcsöket kínáló boxot látunk. De volt több pékség, és természetesen a junk-food sem maradhat ki a kínálatból.
A gyerekkel utazók külön elismerésemet vívták ki! Vannak persze pelenkázók, meg játszók kialakítva a fiatalkorúaknak, és az ülések kialakítása is kimondottan kényelmes, azért mégis kőkemény meló lehet egy csöppséget órákon keresztül lefoglalni, etetni, altatni egy nyüzsgő “utcán”.
Ott voltak még a kommunikálók. Tele-kommunikálók. Sokan. A várakozók nagy részét ők tették ki.
És ne feledkezzünk meg a régimódi utasokról, akik a kevesebb energiát fogyasztó, de cserében lemeríthetetlen, úgynevezett könyvek olvasásával ütik el az időt.
De ez már egy könyv! Kivételesen nálam is volt egy, aminek igen nagy hasznát vettem. Nincs olyan elektromos kütyüm, ami a majdnem 24 órás utat kibírta volna.
Rajtuk kívül még voltak azok, akik alvással töltötték a hirtelen jött szabadidőt. Sajnos ehhez valahogy nem sikerült fotó-dokumentációt készíteni, pedig a helyszínen szép esettanulmányok hevertek szanaszéjjel. 🙂
És utoljára még, nem szabad elfelejteni a sorakozókat. Ez a leginkább elterjedt változata a reptéren előfordulók típusainak. Van a kaotikus sor, ahol nem lehet tudni hogy ki-ki után jön. Van a szabályos, egyértelmű, mint a lenti képen is. És van olyan is, amelyik pillanatok alatt felduzzad, aztán olyan gyorsan, ahogy jött, el is tűnik.
Amit ebből a kalandból megtanultam:
– Minden, az utazás során érintett ország klímájára készülj föl megfelelő öltözékkel!
– Minden, az utazás során érintett ország pénznemére készülj föl, legyen nálad valamennyi apró!
– Legyen nálad olvasnivaló! Könyv, vagy elektromos kütyü a töltővel együtt!
De legfőképpen: Legyen nálad bankkártya! Hiába bármilyen gondos előkészületet, bármikor homok kerülhet a gépezetbe! A hidegvéren kívül, minden másra, ott a MasterCard!