…a reptéren. Hat órára. És van nála egy kis teljesítményű digitális gép. Streetfotóz!
Jó, igazából nem utcai fotózás, hiszen fedett, mesterségesen megvilágított, ráadásul légkondicionált is a helyszín. De annyiból mégis streetfotó, hogy “sunyi” módon, észrevétlenül próbáltam pillanatokat elkapni. Kicsit ugyan nehéz volt a művészetre koncentrálni, ugyanis a váratlan, sok-órás várakozás miatt fokozott “idegállapotba” kerültem. Pont ennek ellensúlyozására, idegnyugtatóként alkalmaztam a képek készítését.
De nézzük mi történik egy uncsi szombat délutánon egy meg nem nevezett reptéren!
Kezdésnek mindjárt ott vannak a repülőgépek és az őket működtető személyzet! Az ablakon kibámulva hatalmas, többnyire fölfelé nyitott (ha-ha) tér látszik, amelyben sürögnek-forognak a szereplők.
A mozgékony kis autók pöttöm matchboxoknak tűnnek az utasszállítók mellett. Az ő dolguk a csomagok eljuttatása a filmekből jól ismert szállítószalagról a hatalmas madarak gyomrába.
Egy ilyen helyen rend a lelke mindennek! Szépen, párhuzamosan sorakoznak a repülőgépek, sorsukra várva.
Szerepelnek még a sztoriban utasok, akik hozzám hasonlóan, mindenféle dolgokkal próbálják elfoglalni magukat. Például vásárlással, a magasan árazott, de tulajdonképpen bármilyen terméket kínáló shop-okban. Én konkrétan fáztam a huszonkevés fokra beállított légkondicionált levegő miatt, ezért az egyik ilyen helyen vásároltam egy meleg pulcsit. De ha úgy tartja kedvem, ugyanott kakukkos órát is kaptam volna. Vagy baseball-satyit. Esetleg egy üveg whisky-t. Kicsit beljebb, fényképezőgépet. Az mondjuk rám fért volna, valószínűleg egy Leica-val jobb képeket készítek. De ne legyek sznob, nem a gépen múlt! 🙂
A mozgó járda gyorsítja az eljutást, például átszálláskor nagyon hasznos.
Aztán, volt aki megéhezett a várakozásban. Egy bankkártyával felszerelve könnyen enyhíthetünk a kínon! Csak legyen elég fedezet! A reptér egy másik, távolabbi sarkában levesező helyet találtam, a lenti képen egy kis szendvicsező és gyümölcsöket kínáló boxot látunk. De volt több pékség, és természetesen a junk-food sem maradhat ki a kínálatból.
A gyerekkel utazók külön elismerésemet vívták ki! Vannak persze pelenkázók, meg játszók kialakítva a fiatalkorúaknak, és az ülések kialakítása is kimondottan kényelmes, azért mégis kőkemény meló lehet egy csöppséget órákon keresztül lefoglalni, etetni, altatni egy nyüzsgő “utcán”.
Ott voltak még a kommunikálók. Tele-kommunikálók. Sokan. A várakozók nagy részét ők tették ki.
Old-school dolog telefonálásra használni a mobilt!
Mert lehet rajta például zenét hallgatni, vagy filmet nézni!
Játszani, vagy híreket olvasni.
És ne feledkezzünk meg a régimódi utasokról, akik a kevesebb energiát fogyasztó, de cserében lemeríthetetlen, úgynevezett könyvek olvasásával ütik el az időt.
Jó, ez pont egy újság. De ne akadjunk fönn a részleteken!
De ez már egy könyv! Kivételesen nálam is volt egy, aminek igen nagy hasznát vettem. Nincs olyan elektromos kütyüm, ami a majdnem 24 órás utat kibírta volna.
Rajtuk kívül még voltak azok, akik alvással töltötték a hirtelen jött szabadidőt. Sajnos ehhez valahogy nem sikerült fotó-dokumentációt készíteni, pedig a helyszínen szép esettanulmányok hevertek szanaszéjjel. 🙂
És utoljára még, nem szabad elfelejteni a sorakozókat. Ez a leginkább elterjedt változata a reptéren előfordulók típusainak. Van a kaotikus sor, ahol nem lehet tudni hogy ki-ki után jön. Van a szabályos, egyértelmű, mint a lenti képen is. És van olyan is, amelyik pillanatok alatt felduzzad, aztán olyan gyorsan, ahogy jött, el is tűnik.
Amit ebből a kalandból megtanultam:
– Minden, az utazás során érintett ország klímájára készülj föl megfelelő öltözékkel!
– Minden, az utazás során érintett ország pénznemére készülj föl, legyen nálad valamennyi apró!
– Legyen nálad olvasnivaló! Könyv, vagy elektromos kütyü a töltővel együtt!
De legfőképpen: Legyen nálad bankkártya! Hiába bármilyen gondos előkészületet, bármikor homok kerülhet a gépezetbe! A hidegvéren kívül, minden másra, ott a MasterCard!
