be-te-kint blog

Gömöri pályaudvar

Pályaudvar

 

összehányt placcon ülök
galacsint gurít
a másnapos szél
a pillanatot
dübörgő gépével lekapja
az égi fényképész
izzadó utak
sáros verítéke
csapkodja a bádogerődöt
– itt mégsem félek –
eljön egyszer
a guruló remény
és vele én is
új placcra térek

Jabronka Richárd


Miskolc-Gömöri


Miskolc-Gömöri


terrakotta díszítés a homlokzaton


kovácsoltvas díszkerítés


klinkertégla falak


zárt ajtók


“utas nincs, egy se”


átverve


váró


váróterem


bejárat


ökörszem ablakok


zár


a középpavilon


bejárat


jobb szélső pavilon


a tervező emléktáblája

Az ideális decemberi vacsora

Megérkezel, az út mellett már várnak: a parkoló tele, kérem a parkolóházba álljanak, ami természetesen ingyenes. Leparkolsz. A bejáratnál egy Forma-1-es autó fogad, mutatva, a hely exkluzív és sportos jellegét. A park feldíszítve, a rönkházak közötti dús gyepen led-szarvasok legelésznek, a házak világító kontúrokkal díszítve, a nyári terasz üveg-elválasztókkal körbekerítve, a gázmelegítők kedves fényébe burkolózva. A versenypálya felé haladva néhány szállingózó látogató, nem kell tolakodni, még csak hallótávolságon belülre sem kell kerülni. Nyugodtan körbejárható az udvar, nyár óta számos változás történt. A karácsonyi vásár diszkrét, a manó-ruhás kisegítők lelkesen fotózkodnak a látogatókkal.

Megéhezel. Nahát! Megnyílt az étterem. A fogadás kedves, az érdeklődő tekintetre azonnali a válaszreakció: vacsorázni szeretnénk? Vacsorázni szeretnénk. Az asztalunkhoz vezetnek. Étlap, itallap, borlap? Borlap nem. Hoz előételt. Sült pizzakenyér olasz körözöttel. Nem is értem hová kerültem. Még nem is rendeltünk, és már meg vagyunk becsülve. Az étlapon az árak nem elborultak, de az argentin marhát azért nem adják olcsón. Most inkább valami könnyebbet. Megérkezik a tea. Varrott filter. Egy kupac édesítő, nyírfacukor, méz. Puccos. Odavagyok!

Az előételt eltüntettük, közben körülnéztünk: igényes, kényelmes, tágas. Aláfestésként halk zene szól. Karácsonyi ugyan, de a másik album. Nem az, amit minden decemberben mindenhol lehet hallani, hanem a másik. Nem tudom hol vették, azt hittem nem is létezik. Megidézi az elmúlt, Alan Harper-féle karácsonyt.

Megérkezik a főétel. Nem tudom már hová fokozni a jelzőket. Közben negyedszer jön vissza a pincér, érdeklődik hogy megfelel-e az étel. Hát hogyne! Lehet hogy kevesebbet kellett volna enni az előételből? Á, nem, azt sem lehetett kihagyni! Szétdurranok!

Nem kell fölvenni a szemkontaktust, váratlanul viszik el az üres tányérokat. Kérjük a számlát. Hozza. 5555 Ft. 505 a szervízdíj. Ez legalább annyi 5-ös, ahányszor kiváló érdemjegyet tudnék adni a mai kiszolgálásra.

Williams


Karácsonyi vásár


Vihar? Villám.


Vendégváró


előétel


Egy csésze forró tea


Vacsora


Vacsora 2


Hol jártunk?


Hell

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!