1.0be-te-kint bloghttps://betekint.cafeblog.huHerendy Adriennhttps://betekint.cafeblog.hu/author/herendyagmail-com/Szigetelés<p style="text-align: justify">Egy napsütéses, vagy inkább kánikulai napon mini-nyaralásra indultunk. Az úti cél a Duna volt, illetve annak egy bizonyos szigete: a <a href="https://www.facebook.com/pages/Raf%C3%A1ssziget/102551333172398?rf=324422200961406" target="_blank">Rafás</a>.</p>
<p style="text-align: justify">Ennek a kis földdarabnak a történetéről sajnos kevés adatot találtam. Mindössze egy rövid novellát találtam Diósi György <a href="http://diosigyuri.5mp.eu/web.php?a=diosigyuri&o=4dV3Ch0UOB" target="_blank">honlapján</a>. A legenda szerint nevét az első lakójáról kapta: az 1900-as évek elején egy részeges halász lakta a területet, Rafás Máté. A mai birtokszerkezet már nem ennyire egységes, körülbelül 30-40 apró telekre osztott. Minden telken kisebb-nagyobb házikót, homokos talajú kertet találunk, s a kerítésen kívül nádassal körbevett stéget. Ide nem vezet híd, csakis vízi úton közelíthető meg. A sziget lakói jól ismerik egymást, a közösség összetartó és segítőkész. A mi úti célunk a sziget túlsó oldalán található, a telek a Duna szélesebb medrére néző.</p>
<p style="text-align: justify"><a href="https://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2553.jpg"><img class=" size-large wp-image-894 aligncenter" src="https://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2553-600x450.jpg" alt="DSC_2553" width="600" height="450" /> </a> <a href="https://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2627.jpg"><img class=" size-large wp-image-897 aligncenter" src="https://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2627-400x600.jpg" alt="DSC_2627" width="400" height="600" /> </a> <a href="https://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2640.jpg"> </a> <a href="https://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2643.jpg"><img class=" size-large wp-image-899 aligncenter" src="https://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2643-450x600.jpg" alt="DSC_2643" width="450" height="600" /></a></p>
<p style="text-align: justify">Miskolctól körülbelül 3 óra alatt tettük meg a 230 kilométernyi utat, az utolsó faluig, Szigetszentmártonig. A kocsi leparkolása után következett a magunkkal hozott cuccok átpakolása a kikötői stégre, a stégről a csónakba, egyik partról a másikra, csónakból stégre, stégről a házba. Sajnos a körülmények nem könnyítették meg a bejutást, az erős széllel szemben nehezen haladt az evezős csónak. Szerencsére váratlan segítséget kaptunk: csomagjaink nagy részét, két felnőttet és Nyurgát befuvarozott egy kedves horgász a belső stéghez, egy motoros csónakkal. A beszállás azért nem volt egyszerű, a kiskutya megismételte a tavaly nyári* mutatványát: a keskeny feljáróról a vízbe esett. Szerencsére most hám és póráz is volt rajta, az ijedtség sem volt akkora, hamar kihúztam a vízből. Nem tudom hogy a többi whippet szeret-e úszni, de Nyurgával ezek után nem tudom hogyan fogom megszerettetni a vizet.</p>
<p style="text-align: justify;padding-left: 30px">*Tavaly nyáron az <a href="https://betekint.cafeblog.hu/2014/08/02/nyurga-nyaral-orseg/" target="_blank">Őrségi nyaralásunk</a> előtti éjszakát töltöttük a Rafáson. Az indulás napján a kétszemélyes csónakkal 3-szor kellett fordulni, mire mindenki a partra jutott. Nyurga az első körben kelt át, végignyafogva az utat, mivel Imre a parton maradt. <em>(Kétségbeejtő ha a gazdik szétválnak!)</em> Miután mindkét gazdi a partra ért, Nyurgát elengedtem, hadd élvezze a folyópartot. A harmadik fordulónál épp segédkeztem a ki-beszállásnál, amikor csobbanást, majd káromkodást hallottam a hátam mögül. Imre épp próbálta kimenteni Nyurgát a vízből, mire odaértem. Csurom vizesen, vízinövényekkel borítva, megszeppenve szedtük ki a vízből. Aggodalmunk, miszerint egy büdös, hal- és iszapszagú kutyával kell végigutaznunk a Dunántúlon, szerencsére alaptalannak bizonyult. Nyurga hamar megszáradt, és a vékony kis bundája nem tartotta magában a kellemetlen szagokat.</p>
<p style="text-align: justify">Délután Nyurga felszívódott. Hívogattuk, keresgéltük, sehol nem találtuk. Kicsit aggódtam, hogy ismét a vízbe került, és nem tud kimászni, de valami más történt: a torkosság keverte bajba. Ismét. Két telekkel arrébb nagyobb létszámú "unokázás" folyt napközben. A ilyenkor megszokott jó magyar szokás szerint rántott hús szeletek készültek a család ellátására. A jóhiszemű háziasszony, mit sem sejtve, egy udvari sziklán hűtötte le a serpenyőt, és a használt olajat. Kedves olvasó, sejted már Nyurga távollétének okát? Az én torkos, éhenkórász kiskutyám azzal volt elfoglalva, hogy ezt a maradék étolajat az utolsó cseppig eltüntesse. Fél liter használt olajat szippantott föl.</p>
<p style="text-align: justify">Sűrű bocsánatkérések közepette kitereltem Nyurgát a telekről, hazahajtottam, s innentől zárva tartottuk a kaput. Az este további részében az igencsak kókadt kiskutyát gardíroztam, aki néhány órán belül megszabadult a teljes, aznap elfogyasztott ételadagjától, sztenderd és nem-sztenderd outputokon keresztül. Ha érted mire gondolok... ;)</p>
<p style="text-align: justify">Reggelre már kutyabaja sem volt. Kapunyitás után kiderült, semmit sem tanult a dologból: első útja az említett szomszéd kapuja felé vezetett. Ezúttal zárva találta, de már mi is résen voltunk.</p>
<p style="text-align: justify">Még késődélután körbesétáltunk az északi részen. A csúcsnál találkoztunk egy lelkes staffordshire terrierrel, Kyrával, aki először kisebb riadalmat keltett megjelenésével. A gazdi hamar megjelent, és ismét beigazolódott: ezek a rossz hírű kutyák a legbarátságosabbak a jelenleg elterjedt, városban tartott fajták közül. Reménykedtem hogy a jó példa ragadós, de hiába apportírozott Kyra lelkesen a vízből, Nyurgát nem kapta el a hév, nem volt hajlandó lelépni sem a partról. Az eldobott bot után rohant, de a víz szélén mindig megtorpant, és ugatással kommentálta a vidáman úszkáló staff erőfeszítéseit.</p>
<p><a href="https://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2585.jpg"><img class=" size-large wp-image-903 aligncenter" src="https://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2585-450x600.jpg" alt="DSC_2585" width="450" height="600" /> </a> <a href="https://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2602.jpg"><img class=" size-large wp-image-904 aligncenter" src="https://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2602-450x600.jpg" alt="DSC_2602" width="450" height="600" /></a></p>
<p style="text-align: justify">Hazafelé, pihenőhely gyanánt, egy gödöllői éttermet szemeltünk ki. Kutyabarát éttermet nem találtam a környéken, de reménykedtem hogy a teraszon megtűrnek minket. Szerencsénk volt, a <a href="http://www.szigetvendeglo.hu/" target="_blank">Sziget Vendéglőben</a> remek kiszolgálásban volt részünk és az óriáspalacsintát is imádtuk! Nyurga sem panaszkodott az elhelyezésre az asztal alól, az árnyékból. A hétvégi kalandok után pont elég fáradt volt hozzá, hogy szép csöndben és illően viselkedjen.</p>
<p style="text-align: justify">A két nap kalandjai, és az utazás okozta fáradalmak kimerítették a kiskutyát, és mi is eltávolodtunk a mindennapi mókuskeréktől. Minden látogatásunkkor sajnálom, hogy nem igazán szeretem a vizet. Sokkal élvezetesebb lett volna a hétvége, ha én is csobbanok a Duna hideg vizében. Ha van valakinek biztos módszere, hogyan lehet megszerettetni a vizet egy felnőtt emberrel, mindenképpen írja meg!<br /><a href="https://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2622.jpg"><img class=" size-large wp-image-907 aligncenter" src="https://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2622-450x600.jpg" alt="DSC_2622" width="450" height="600" /> </a> <a href="https://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2633.jpg"><img class=" size-large wp-image-908 aligncenter" src="https://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2633-600x400.jpg" alt="DSC_2633" width="600" height="400" /></a></p>richhttps://betekint.cafeblog.hu/files/2015/06/DSC_2633-150x150.jpg150150