Hívják pedelec-nek is. A lényege, hogy elektromos meghajtással rendelkezik, ami eltérően a motorbiciklitől, nem egy kar megnyomásával ad plusz energiát a járműnek, hanem a pedál tekerése mellett biztosít kisebb-nagyobb segítséget. A működéséről bőven találni magyar nyelven is leírást mindenfelé az interneten, például a
pedelec.hu oldalon.
Két éve tervezgettem a projektet
A halogatásra legfőképpen a technológia újszerűsége adott okot. Viszonylag kevés óvatosság szorult belém, de azért a kütyük gyerekbetegségeinek kiküszöbölését meg szoktam várni. A halogatás másik oka a Magyarországon jelenleg kapható eBike-ok viszonylag magas ára volt. 600.000 Ft-ot adni egy bringáért? Az egy 10 éves autó ára!
Az okaim, amiért mégis eljátszottam a gondolattal
– Mindennapi sportolási lehetőség, külön időráfordítás nélkül
Habár segít az elektromotor a hajtásban, a bringásnak mégis tekernie kell. Egyébként azt a motort ki is lehet ám kapcsolni.
– Olcsóbb üzemanyag
Egy kis tömegű elektromos jármű meghajtása mégiscsak kevesebbe kerül, mint egy akármennyire is könnyű személygépkocsié. Egyébként is nagyrészt egyedül ülök az autóban, kihasználatlan a három-négy plusz hely. Persze az autómat nem dobtam ki az ablakon, ha mégis szükség lenne a csomagtérre, még mindig beleülhetek. Egyelőre például az esőben tekeréshez sincs kedvem, tehát biztos lesz olyan, amikor az autót választom.
– Bringázás izzadás nélkül
Biztos lehet úgy bringázni, hogy az ember nem izzad meg, de ha van az ember alatt egy elektromotor, erre még kevesebb az esély. Nincs kedvem a munkahelyemen tisztálkodással és átöltözéssel kezdeni a napot.
– Stresszűzés
Hazafelé, rásegítés nélkül tolni neki, mint állat. Szerintem segít.
– Környezettudatosság
Ez az a pont, ahol meggyőzően nem tudom állítani, hogy a ki tudja hány év alatt elhasználódó akkumulátor lebontása kevésbé fogja megterhelni a környezetet, mint a kipufogómból naponta kiszálló gőzök-gázok. Talán. De az is lehet, hogy pár év pedelecezés után annyira megjön a kedvem a napi bringázáshoz, hogy az aksi kinyírása után normál kerékpárral fogok közlekedni. Vegyük ezt egy rászoktatásnak a környezettudatos életmódra. Meglátjuk!
Vásárlás
Budapesten jóval több lehetőség van ilyen kerékpárok kipróbálására és beszerzésére. Miskolcon is vannak gyengécske próbálkozások, de a kereslet egyelőre kicsi. Mivel a meglévő bringámat is náluk vettem, a
Bombastic Bringastic kerékpárboltot kerestem meg a döntés meghozatala után. A
gepida.hu oldalon kinéztem egy kerékpárt, “mindössze” ~450.000 Ft áron, amit már hajlandó voltam kifizetni. A meglepetés a telefonos egyeztetéskor ért, amikor felajánlottak egy másik lehetőséget is: vásárolhatok elektromos szettet a meglévő kerékpáromra, mindössze 150.000 Ft + szerelési költség áron. Gyors mérlegelés, kell-e nekem két kerékpár: nem kell.
A szerelés egy napig tartott. A bringa elsőkerék-meghajtást kapott, egy masszív csomagtartóba szerelt aksit a hátsó kerék fölé, új tengelyt a pedálokhoz, elektormotorról hajtott, fixen fölcsavarozott első és hátsó világítást, és a szintén csavarral rögzített kijelzőt.
Amire még mindenképpen költenem kellett, a boltban megvásárolható legbrutálisabb lakat és egy normális sárvédő.
![]() |
| kijelző |
![]() |
| hátsó csomagtartó és aksi |
![]() |
| kijelző és első világítás |
![]() |
| motor |
Az eredmény plusz 4-5 kiló súly, laposabb bankszámla, és egy vidám lány a kormánynál. Igen, a bringa férfivázas. Ennek oka a magasságom: női vázat nehezebben kapni ilyen méretben. De mivel szoknyában nem kerékpározok, és a lábam is képes vagyok föllendíteni derékmagasságig, ez nem okoz különösebb problémát. Ráadásul a férfivázra könnyebb mindenféle tárolókat szerelni, például kulacsot és plusz egy váztáskát (ami a képen épp nem szerepel).
Első utak
A boltból hazatekertem, és szombaton egy kisebb túrát terveztem Miskolc-Tapolcára. Hát, nem mondom hogy nem néztek meg. A viszonylag nagyméretű aksi a csomagtartó alatt elég könnyen felhívja magára a figyelmet.
A ráhajtást 10 fokozatig tudok állítani. Viszonylag sík terepen 15 km/h-s sebességgel könnyedén tudtam haladni az első fokozattal. Tegyük hozzá gyorsan, hogy a bringa XL-es méretű, 28 colos kerékátmérőjű, és én sem vagyok egy pehelysúlyú lány. A legnagyobb sebességet sosem fogom megtudni, ugyanis Magyarországon törvény szabályozza a 25 km/h-t meg nem haladó maximális rásegítést. Azt tudom, hogy a Bosch meghajtású eBike motorja tudna ennél jóval magasabb sebességet is, de az elektronika leszabályozza. Feltételezem hogy ennél a motornál is hasonló lehet a helyzet, bár ennek más a gyártmánya.
Tehát Tapolca, ahonnan dél körül indultam haza. Útközben, az Egyetemváros mellett van egy viszonylag erős emelkedő. Kb. 300 m-en emelkedik az út olyan 8-10 métert. Saccperkábé. Egy bringás srác után érkeztem a kereszteződésbe, és bár ő nagyon előre helyezkedett, én mégis elé toltam a bringát, hiszen úgyis gyorsabban haladok majd, elsőként szerettem volna indulni az emelkedőn fölfelé. Fölkapcsoltam 10-es fokozatba, és beleadtam mindent: itt volt az ideje egy tesztnek komolyabb terhelés mellett. A bringa az előzetes várakozásaimat felülmúlta, induláskor meglódult, és szépen felhúzott az emelkedőn. Félúton olyan furcsa érzésem volt, hátra is néztem, hol áll a srác: 2 méterrel mögöttem. Uuuuuuuudekemény! Ez a srác aztán bringás a javából! Én keménykedek itt rásegítéssel, ő pedig könnyedén tartja velem a lépést. Fölérve aztán a következő kereszteződésnél mellém lépett, és megkérdezte: milyen fokozatban jöttem föl. Mondom neki, kicsit szégyenkezve, hogy ez elektromos. “Ez is!” Hah! 🙂 Mindössze néhány pedelec lehet Miskolcon, és én tulajdonlásom második napján találkoztam egy másikkal. 😀 Az ő bringáján elsőre nem látszik a hajtás, az aksi sokkal szolidabb, a kulacs helyére van fölszerelve, ezért nem tűnt föl nekem sem a turpisság. Néhány perc erejéig cseréltünk is bringát, tesztjelleggel. Az övében erősebb motor működik, de az enyém több fokozaton állítható, alacsonyabb sebességgel is lehet vele közlekedni. Jó lenne, ha emlékeznék a gyártmányra, igaz? Sajnos nem sikerült megjegyeznem.
Teszteredmények
Az élmény ötcsillagos. Persze kaptam már beszólásokat: “Lusta vagy tekerni?”, “úgy az igazi ha…”. Ki kell próbálni! Megnő a hatótáv, de a bringázás élménye megmarad, sőt!
A biztonság miatt kicsit aggódom, de remélem a munkahelyem viszonylag zárt parkolójában, kikötve, nem fogja baj érni. A világítótestek rögzítését azért emeltem ki korábban, mert a gyorsan föl-lepattintható lámpákat előszeretettel lopják. Itt csavarhúzóra lenne szükség, és az áramforrás nélkül amúgy is használhatatlanok. A vandálokat ugyan ez nem tartja vissza, ezért máshol egyelőre nem merem otthagyni. Találtam biciklibiztosítást neten, fontolgatom a megkötését.
Az eső elvileg nem jelenthet gondot. Megkérdeztem a boltban, a csatlakozók szigeteltek, de azért ne hajsak bele a Sajóba. Azért az esőben bringázást egyelőre magam miatt sem erőltetem, marad az időjáráselőrejelzés alapján tervezett munkábajárás.
Az aksi viszonylag jól bírja. Nincsenek nagy emelkedők az úton, napi kétszer ~6 km-t teszek meg vele. Eddig ~60 km-t mentem vele, két töltéssel. Persze nem mindig volt bekapcsolva a motor, és nagyrészt alacsony fokozaton használtam. A boltban ~3 év megbízható működést ígértek. Meglátjuk.
Eddig egy kifejezett negatívumot tapasztaltam: bemozdul a kormány ha elengedett kormánnyal bringázok. Néhány méter után elkezd jobbra balra lengeni, ami elég nagy eséshez vezethet. Mondjuk én ezt nem vártam meg, időben elkaptam a kormányt. Elsőkerék-meghajtású, feltételezem a problémát a hajtás és az egyenetlen súlyeloszlás okozza. De elengedett kormánnyal amúgy is tilos közlekedni a KRESZ szerint. 😉
Miskolcon, például a Szentpéteri kapuban közlekedek vele, ahol nincs bringaút. A főútra nem merek lemenni, főleg nem a csúcsforgalom idején. 25 km/h még mindig nagyon lassú, az autókhoz képest. Ez az én gyávaságom, vannak akik használják a főutat kerékpárral is. Talán, majd ha rutinosabb leszek. A járdahasználattal kapcsolatban volt már pár rossz élményem, NAGYON óvatosan kell haladni. A rásegítésnek itt nincs semmi értelme. Ez mondjuk nem a bringa hibája, hanem Miskolc városáé: már rég ki kellett volna ezen a szakaszon építeni a kerékpárutat. Néha hallani kedvező híreket ezzel kapcsolatban, remélem hamarosan lesz előrelépés. Jelenleg kívülállónak érzem magam ezen a szakaszon: sem a járdán, sem az úton nem látnak szívesen, amit egyébként teljesen megértek.
A felfestett, külön kiépített bringaúton szintén akadnak néha problémáim, például a futóbiciklis 3 évesekkel, és a babakocsis anyukákkal. Jó lenne, ha fejlődne Miskolcon a kerékpáros kultúra, és ránevelné a többi közlekedőt, hogy figyeljen oda jobban.
Koppenhágában láttam az élő példát, hogyan tud egy nagyvárosban sok gyalogos, autós, kerékpáros és tömegközlekedő kényelmesen megférni egymás mellett.
Majd egyszer! 🙂
