be-te-kint blog

Koppenhága – folytatás

Hozzászólások (0)

… az előző cikk folytatása.

Második nap

A második reggel készülődés után a kedvenc reggelizőhelyünk felé vettük az irányt, amit zárva találtunk. Kicsit kétségbe is estünk, hogy a dánok szombaton és vasárnap is zárva tartják az üzleteiket, de az állomás felé menet találtunk egy szimpatikus pékséget, ahol helyben is el lehetett fogyasztani a termékeket.
Árultak gyönyörűséges péksüteményeket, salátákat, kávét, kenyeret, és szendvicseket, amelyeket kérésre meg is grilleztek (ez kb. a mi francia-pirítósunknak felel meg). A képen látható kis epres tortácska szinte sírva könyörgött a polcról, hogy vegyem meg. 🙂
A második napi program: Nemzeti Múzeum, Christiansborg, Den Blaa Planet akvárium. Erre a napra eredetileg esőt jósoltak, ezért zárt helyeket, múzeumokat terveztünk meglátogatni.
A Nemzeti Múzeumban leginkább a viking részleg érdekelt minket. Érdekes volt látni, hogy a múzeum szinte zsúfolásig van töltve tárgyi emlékekkel, leletekkel mindenféle korokból. Amíg nálunk egy szál nyílhegyet büszkén mutogatnak a múzeumokban, addig ott szinte egymás hegyén hátán, nagy halomban álltak a leletek. A belépés ingyenes, a tárgyak mellett dán és angol nyelvű feliratozást találunk.
Christiansborg a Nemzeti Múzeumtól mindössze néhány száz méterre található. A toronyba lifttel tudtunk fölmenni, amiért igencsak hálás voltam. 🙂 A kastély bal oldalán egy rész nyitva áll a látogatók számára. Városkártyával szintén ingyen látogatható, egyébként van belépődíj. A bejáratnál ajándékbolt várja látogatókat. Nekem fura volt a múzeumban, hogy az égvilágon senki nem felügyelte, ahogyan a termekben kószáltunk. Persze lehet, hogy a teremőr már ósdi módszer, és valahonnan kamerán keresztül mégis figyelték, hogy mit csinálunk.
 
Kilátás a toronyból

 

 

 

 

trónterem
A városnézésben kellőképpen elfáradtunk, ráadásul viszonylag későn, a zárás előtt alig 2 órával érkeztünk meg az akváriumhoz.
A bejáratnál, ahogy az aznap meglátogatott múzeumok mindegyikében, be kell tenni a kabátot és a csomagokat egy zárható szekrénybe. A kezünkbe nyomtak egy térképet, és indulhatott a nézelődés. Először roppantul megörültem, hogy a dán mellett itt is van mindenhol angol felirat, de aztán rájöttem hogy a különböző halak neveit, és az életmódjukkal kapcsolatos szókincset bizony nem hoztam magammal. Így maradt a nézelődés, ami pont kitöltötte a még hátralévő időt.
 
Den Blaa Planet
 
Den Blaa Planet

 

Kikötő az akvárium mellett
Hazafelé egy közeli étteremben vacsoráztunk.
 

Harmadik nap

Reggeli a pékségben, aztán indulás a kikötőbe: Nyhavn, Amelienborg és Christiania a program.
A kikötő mellett egészen közel van egy metróállomás, hipp-hopp meg is érkeztünk. Erre a napra ragyogó napsütést jósoltak, ami egy kb. 1 órás időtartamra igaz is lett. A kb. 10 fokos időjárás, nagyrészt ború és szél ellenére az összes étteremből kiküldtek minket: kiszolgálás kizárólag a teraszon. 5 napon keresztül nem sikerült feldolgoznom a dánok hidegtűrő képességét. 🙂
Nyhavn-ban sétahajóra szálltunk, ami szintén ingyen volt a városkártya felmutatása után. Egy órás városnézés után találtunk egy éttermet, aminek nem volt terasza, és árultak forró levest. Ennyi hidegben ücsörgés után még a francia hagymaleves is jól tudott esni. Azért egy jó húslevesnek jobban örültem volna. 🙂
 
  
 
  
   
  

 

 

A sétahajón nehéz volt olyan képet készíteni, amibe nem lóg bele valaki. A hátsó, fedetlen részen ültünk, de a hajónak van fedett, szélvédett része is, fázósaknak. Amikor a tengerhez közelebb értünk, szelesebb lett az időjárás, a kapucni nagy szolgálatot tett. A látvány azért kárpótolt a hűvös időjárásért. A kis hableány szobrát most a tenger felől is láttuk, ismételten rengetegen várakoztak a környékén.

 

pedig jó kép lett volna 🙂
 
A forró hagymaleves után séta Amelienborg-ba, alig néhány perc csak az út Nyhavn-tól. A palota, vagy inkább paloták, egy kör alakú tér peremén helyezkednek el. Az egyik épület nyitva volt a látogatók előtt, itt a királyi család különböző tárgyait, fotóit nézhettük meg (szintén ingyen, a városkártyával).
 Amelienborg 
 
 
A téren őrök is álldogálnak, hatalmas szőrös kucsmában. A mögöttük levő kis piros őrbódé különösen tetszett, az oldalába egy kis szívecske alakú kémlelőnyílást faragtak. Ilyen bódékat láttunk a Kastellet-nél, és Rosenborgban is.
 
Christiania
A következő állomásról nem készültek fotók, csak a bejáratot fényképeztem le. Christiania.

 

A wikipedia szerint egy hippi kommuna, amelyet Koppenhága városa a turisztikai vonzereje miatt “tűr meg”. Egy városnegyedről van szó, színes festett főbejárattal, ahol szabadon élnek mindenféle emberek. A bejárattól nem messze egy piacteret találtunk, ahol kézzel készült, kötött, faragott, festett, egyedi portékákat árultak. Beljebb van egy színpad, előtte padokkal, ahol fiatalok beszélgettek, italoztak. Még beljebb pedig egy tavat is találtunk, aminek partjára kedves kis házakat építettek.
Én azért frusztrálva éreztem magam először a lakók látványától: Magyarországon ilyen helyre normális körülmények között nem mennék be. Szegényes ruházatú, szőrös-szakállas, igénytelennek látszó hippik, feltűnően több fekete, mint a város más részein, és rengeteg bulizni vágyó fiatal. Útközben több helyen megcsapott a marihuána illata, aminek az árusítása fölött, ezen a helyen, a város szemet huny. Volt olyan árus, aki kizárólag a fű fogyasztásához szükséges eszközöket árulta: pipákat, dohánytartókat, papírt, egyebeket. Fehér színű hálóval letakart kis boxokban pedig magát az anyagot is meg lehetett venni. A háló gondolom a kíváncsi szemek elől takarta az ügyletet. A wikipedia szerint ennél keményebb drogokat a kommuna nem engedélyez.
Kifelé jövet láttunk is egy táblát: Christiania-ban ne fotózzunk! Nehogy felkerüljön a képre valami, ami kárt okozhat a közösségnek.

Utazás haza

 
Hétfőn délben indult a gépünk. Neptunbus, Malmö, Ferihegy, Miskolc. Szép út volt, de ennél még sokkal több időt is el tudtunk volna tölteni a dán fővárosban. Ráadásul Malmö-ből alig láttunk valamit.
Talán majd egyszer még visszajövünk!
 

Hasonló bejegyzések:

Bánkút és Olaszkapu között

Hozzászólások (0)

A szép őszi napsütésre való tekintettel túrát terveztünk Nyurgával. Sajnos mire felértünk a hegyre, előbújtak a felhők, de kellemes kirándulóidő maradt. Végül a pulcsikra nem is volt szükség a 18 fokos időben.

A túra kb. 10 km hosszú, kevés szintemelkedéssel. Indulási és érkezési pont a bánkúti Fehér Sas Panzió parkolója. Volt néhány emelkedő útközben, de nem túl meredekek. A turistautak.hu térképadatbázisát használtam a tervezéshez. A zölddel jelölt útvonal volt a terv, a pirossal jelölt a ténylegesen megtett út. Valahogy nem mindenhol sikerült megtalálni a kijelölt ösvényt. 🙂

Nyurga kitűnőre vizsgázott túrapartner kategóriában. A térkép szerint a “régi vasút” mentén haladtunk, amikor elhaladtunk néhány szénaboglya mellett. Kicsit korainak éreztem az erdei állatok etetését, és el is gondolkodtam rajta hogy talán összefuthatunk őzzel. De mennyi ennek az esélye? Ám az őz mégiscsak ott állt a domb tetején, tőlünk mindössze kb. 20 méterre. Eddig mindig szerencsém volt, de ezúttal rajtam kívül a kutya is észlelte a mozgást. Először megmerevedett, feszülten figyelt, aztán felugrott egy közeli dombra, hogy jobban lásson. Amikor az őz futva távolodni kezdett tőlünk, elég volt egy határozott NEM!, hogy ne kövesse. A biztonság kedvéért addig nézett utána, amíg csak el nem tűnt a fák között. Nagy megkönnyebbülés, jutalomfalat, agyondicsérés, jóóóókiskutyaaa! A fényképezőgépet felemelni eszembe sem jutott a nagy izgalomban. 

Most már valóban nyugodt leszek, ha erdőben sétálunk. Visszafelé azért másik ösvényt választottunk, inkább nem zavartuk a helyi lakosokat.
Ha valaki őzfotókat szeretne készíteni, tudom ajánlani a helyet! A beillesztett térképen a középső hurok alsó felén található a hely.

Olaszkapu

Emléktábla a kapu oldalában

őszi színek

kései virágzás

Bánkút – sípálya

Petőfi-kilátó a távolból

Hasonló bejegyzések:

Koppenhága – érkezés és első nap

Hozzászólások (0)
Az október 23-ai hétvégét megtoldva plusz egy nappal kedves kis nyaralássá varázsoltuk. Bár a nyaralás nem túl jó kifejezés, de nem az októberi időpont, hanem a 10 fokos átlaghőmérséklet miatt, amelyet Dániában tapasztaltunk.
Úgy kezdődött, hogy foglaltam jegyet a Wizzair Malmö-i járatára. Ezzel megvolt a keret, már csak a többi dolgot kellett hozzá szervezni. A reptrérre a cívistranszferrel mentünk, Malmö-Koppenhága között a Neptunbus vitt minket, az ideális szállást pedig a budgetplaces oldalán találtam meg. A kiválasztás szempontjai a költséghatékonyság mellett az egyszerűség és a kényelem volt. A programokat próbáltuk részben előre megtervezni, amihez nagy segítséget nyújtott ez és ez a blog, a wikipedia, valamint ez és ez a túristáknak szóló kiadvány.
A malmöi reptérre való érkezés után némi bizonytalankodás után megtaláltuk a transzerbuszt, ami átvitt minket a városon, és az Øresund hídon át Koppenhágába.
A busz a központi pályaudvar mellett tett le minket, ahonnan mi először a legközelebbi metrómegálló felé indultunk. Gyalog. Nem mondom, hogy ez hiba volt, mert tulajdonképpen szép helyeken sétáltunk, de azért sokkal egyszerűbb lett volna a pályaudvaron felszállni a megfelelő vonatra, és húsz perc alatt megérkezni a szállásra. Persze először jegyet kellett vennünk, de gyanítom ezt is megejthettük volna a pályaudvaron. Az hogy először a rossz irányba induló metróra szálltunk, már csak alig fél órát rontott a részidőnkön.


 

 
Jegyet egyébként egy Seven Eleven-ben vettünk, ami olyan kisbolt-féle hely. Mindenféle frissnek látszó pékárut, chipset, jegyet, italokat és egyéb dolgokat lehet benne vásárolni, és kb. minden negyedik sarkon találtunk egy ilyen boltot. A 3-napos Koppenhága kártyánkat az első teljes napunktól szerettük volna érvényesíteni, így egyelőre az első napra egy tízes gyűjtőjegyet vásároltunk. Azzal közlekedtünk az első délután, és másnap a kártya felvevőhelyére is, a Copenhagen Visitors Centre-be, ami a pályaudvartól nem messze található. A kártya egyébként egész jó befektetésnek bizonyult, mert a tömegközlekedést az érvényessége alatt teljesen ingyen vettük igénybe, és a 3 nap alatt sehová sem kellett belépőt fizetnünk. Biztos találtunk volna olyan múzeumot, amelyre nem kapunk kedvezményt a kártyával, és érdekelt volna minket, de ilyen rövid idő alatt csak nagyon kis részét tudtuk megnézni a helyi látnivalóknak, ezért inkább a kártyával ingyenes programokra koncentráltunk.
A szállásunkra vezető séta alatt két dolog volt, amit meglepődve tapasztaltam. Egyrészt, hogy mindenki bringával közlekedik. A kerékpárutak kialakítása és a helyi bringás kultúra figyelemreméltó. A járda mellett szegéllyel elválasztva következik a kerékpárút, majd a parkolóhelyek, ezután az autóút. A gyalogosátkelők és a közlekedési lámpák kialakításakor is figyelembe vették a kerékpáros forgalmat. A bringák szépen sorakozva állnak az épületek tövében, számtalan formát, kort és felszereltséget mutatva. Leginkább városi-, de sok cargo bringát is is láttam. Egyébként a kerékpárok jelentős része nem is volt rögzítve, max a kerék és a váz köré csavartak egy vastagabb láncot. Itt láthatóan nem félnek a tolvajoktól. Ezért a biztonságért valóban irigykedek!
A másik furcsaság, hogy a házakon nincs függöny, helyette gyertyát vagy lámpát gyújtanak az ablakban. Még az utolsó napon sem bírtam elkapni a tekintetem, és nem bebámulni a kivilágított szobákba, konyhákba. Egyébként délelőtt 10-kor is láttam égő lámpákat az ablakban, vagy díszkivilágítást, mivel október táján az idő nagyrészt felhős volt, és a nap is alacsonyan járt. A kevés fényt pedig ezzel a módszerrel élik túl a helyiek.
Az esti séta után másnap reggel útnak indultunk a terv szerint a Tivolitól a Kis hableány szobráig.
Délután 4-kor értünk a Castellet sarkához, ahol farkaséhesen betértünk egy étterembe. Itt hidegzuhanyként ért a hír, miszerint Koppenhágában 4 és ~fél 6 között az éttermek konyhái zárva tartanak, étel kiszolgálás nincs. Így a következő egy órát, kezdetben sűrű káromkodások között, a környéken töltöttük, és megnéztük az erődítményt és a kis hableány szobrát.
Útközben persze készítettem képeket. Sajnos a felhős ég miatt elég szürkékre sikerültek a fotók, de azért látszik hogy milyen színes, kedves helyeken jártunk.
Koebenhavn H
Főtér

 

H. C. Andersen szobra a Tivoli előtt

színes házak, zéró függöny
bringák bringák bringák

 

The round tower
és a kilátás

 

 

 

Rosenborg
 

Rosenborg csodás középkori palota, az alagsorban brutális páncélajtóval védett, rengeteg aranyból, korallból és drágakőből készült ékszerrel, és egyéb dísztárggyal. A felső szintek termei díszesek, de kicsit sötétek. A mi egész koppenhágai tartózkodásunk alatt nettó 2 órán keresztül sütött a nap, így a szobák sötétsége nem lepett meg, kintről szinte alig jut be valamennyi fény a keskeny ablakokon keresztül.

Rosenborg

 

Rosenborg és őre
trónterem

 

királyi korona

 

Rosenborg és a pózoló túrista

 

 

Menyasszonyfotózás a művészeti múzeum előtt
bringák és színes házak
bringa és színes ház

 

 

 

St. Alban’s Church

 

 

 

 

Kis hableány, a háttérben egy katonai tengerjáró hajóval

A kis hableány a világ egyik legtöbbet fotózott szobra. Természetesen mi is pózoltunk vele, ahogyan a rajtunk kívül az épp a helyszínen tartózkodó 30-40 ember. Szerencsére a szobor körül elég hely van, könnyen készíthetünk úgy fotót, hogy a különböző nemzetiségű turisták ne lógjanak bele a családi emlékbe.

Gefion Fountain

 

ezt a hajót szívesen megnéztem volna közelről
A kis hableány fotózása után, végül találtunk egy helyet, ahol a konyha már 5-kor kinyitott, és sikerült elhallgattatnunk a korgó gyomrunkat. Ha magyar fizetésből élünk, készüljünk föl egy kellemetlen meglepetésre, ami az árakat illeti. Egy pizzázóban mondjuk 100 koronáért már kapunk valamit, de egy rendesebb étteremben 150 koronánál kezdődnek a főételek. 2014. októberében 40 forint körül vásároltunk koronát, így elég nagy szemeket meresztgettünk miután átszámoltuk az ételek árát. Cserébe kártyával mindenhol lehet fizetni, ami legalább kényelmes. Az is valami!
A vacsora után buszra szálltunk, és a Tivolihoz mentünk. A tömegközlekedésről egyébként annyit, hogy az ott töltött 4 nap alatt egyszer sem vártunk 8-10 percnél többet tömegközlekedési eszközre. Ráadásul a városi vonaton ingyen wifi-t is igénybe vehetünk, ami egy túristánál különösen fontos lehet. Az én esetemben legalábbis a kapcsolattartás a külföldi utazásaim alatt jellemzően az interneten keresztül zajlik.
Tehát, a városkártyánkkal Tivoliba is ingyen jutottunk be. Egy regisztráción át kell esni a bejáratnál, ezért ugyan kellett sorakoznunk, de néhány perc elteltével már benn is voltunk Halloween birodalmában. Október vége lévén az egész park tökökkel és mindenféle félelmetes és kevésbé félelmetes figurákkal ünnepelt. A wikipedia szerint a kelta népek hitvilágából fejlődött ki Halloween, látszólag komoly hagyományai vannak Dániában.
Tivoliban 1.000-3.000 forintnak megfelelő áron lehet igénybe venni a különböző attrakciókat. A körhinták, óriáskerekek és hullámvasút mellett azonban számtalan étterembe és cukrászdába is betérhettünk, amelyeket szintén a park területén találtunk. Sőt, színpadot is láttunk a 2-3 órás bolyongásunk alatt. Annak ellenére, hogy bőséges vacsorát kaptunk, nem tudtunk ellenállni az egész este körülöttünk illatozó finomságoknak. Este 11-kor ráfogtuk a nyuszira a megvásárolt forrócsokit és csokis sütit. 🙂
Valamikor éjjel 1 körül értünk vissza a szállásra, és reggelig aludtunk.

Hasonló bejegyzések:

Pisztráng tanösvény

Hozzászólások (0)

A Szentlélek felé vezető útkereszteződés után pár méterre található egy parkolóhely az út szélén, ahol 2-3 autó elfér egymás mögött. Jó, a parkolóhely kicsit erős kifejezés, maradjunk annyiban, hogy picit kiszélesedik az útpadka.

 

No, ezt a helyet találtuk meg ma délután, ahonnan egy túristaút vezet fehér alapon kék pötty jelzés mentén. Néhány száz méter megtétele után találtunk egy forrást, és több túristaházat, amelyek egy-egy tisztás szélén állnak. A házak közvetlen közelében több emlékmű is áll, fém domborművekkel és nevekkel díszítve. Sosem jártam még erre, de ezentúl ha egy látszólag elhagyatott helyen, az út mellett parkolóhelynek látszó kiszélesedést látok, azonnal leparkolok, és felfedezem a környéket! 🙂

Itthon kigugliztam a neveket, a találatok nem okoztak igazán nagy meglepetést: a táblákon természetjárók, geológusok, hegymászók nevei vannak feltüntetve.

Az út alsó részén tábla hirdeti a Helyiipari forrást. Micsoda név! Amikor női keresztneveket adnak a bükki forrásoknak, valahogy sokkal szebbnek látszanak.
Amíg a környéket fotóztam, Nyurga frizbiedzést tartott. Sajnos a tisztáson néhány bokor csalán is nő, ami miatt szegén kiskutya egész este a lábacskáit nyalogatja. Úgy tűnik különösen érzékenyen reagál a bőre.Legközelebb majd jobban vigyázunk.

var dmdEmbeds = dmdEmbeds || [], eLdhBa_w=’425′, eLdhBa_h=’327′;
(function(){ dmdEmbeds.push(‘eLdhBa’);})();

A tisztáson készítettem ezt a panorámát, és a lenti fotókat. Legközelebb, ha sikerül délelőtt ideérnünk, tovább megyünk az úton Szentlélek felé.

var dmdEmbeds = dmdEmbeds || [], eLdhBa_w=’425′, eLdhBa_h=’327′;
(function(){ dmdEmbeds.push(‘eLdhBa’);})();

Hasonló bejegyzések:

Gomba napok 2014

Hozzászólások (0)
Szombaton kilátogattunk Bükkszentkeresztre, a tizenegyedik alkalommal megrendezett Gombanapok rendezvényre. A terv szerint először kirándultunk egyet a település körül, majd a kirakodóvásárral zártuk a túrát.
Elég korán érkeztünk, ezért az 500 Ft parkolási díj leszurkolása után viszonylag hamar bejutottunk a faluba. Nagyon gördülékenyen megy minden évben a parkolás, egy csapat jegyszedő áll a falu szélén, és a parkolóban is több láthatósági mellényt viselő helyi igazítja útba a parkolóhelyet keresőket. Így a viszonylag nagy látogatói létszám ellenére is bosszankodás nélkül kezdődhet a nézelődés. Ilyen szolgáltatások mellett megérdemeltnek érzi az ember a parkolási díjat. Miskolc belvárosában ennek többszörösét is kifizethetjük, és semmilyen szolgáltatást sem kapunk érte.
Néhány hónapja voltam utoljára a faluban, azóta építettek egy új kilátót. A Kis-Dél kilátó egy fából készült építmény, ahonnan szép kilátás nyílik a falura és a Bükkre. A környék festői, és a falu is szépen gondozott. Nem találni egy elhanyagolt portát sem, csak rengeteg virágot és illatos legelőket.
A séta totális falusi turizmus élményt nyújtott, láttunk mindenféle baromfit, lovat, tehenet, de a legmeglepőbb látványt a legelésző láma nyújtotta. Elképzelésem sincs hogy került ide, de láthatóan remekül érezte magát a tehenek között. 🙂
Aki esetleg a lovarda miatt látogatna Bükkszentkeresztre, annak tudnia kell, hogy csak előzetes bejelentkezést követően lehet lovagolni. Nézelődni persze szabad, de kellemes időben kevés ló van a karámokban, inkább a terepen tartózkodnak lovasaikkal.
A rendezvény minden évben több látogatót vonz. Természetesen Gyuri bácsi standja és az egészségmegőrzés áll a középpontban, de akit ez a téma kevésbé érdekel, az gyerekprogramokat, kézműves termékeket, finom ételeket és esti koncerteket is talál a programfüzetben.
A kedvenc gombás programom a Miskolci Gombász Egyesület gombakiállítása lett volna, ha nem lett volna annyira zsúfolt a helyszín. Hosszú asztalokon állítottak ki frissen szedett gombákat, azonosítva, felcímkézve, színkódokkal megkülönböztetve a mérgező és fogyasztható fajtákat.
Gyerekbarát és kutyabarát program, családoknak, időseknek, bárkinek, aki sportos, nyugodt, vagy egészséges kikapcsolódásra vágyik.

Kis-Dél kilátó
Kilátás Kelet felé

Hasonló bejegyzések:

Nyurga 1 éves

Hozzászólások (0)

A kiskutya lábából ma kivették a varratot, amit két hete tettek bele. Sikeresen megsebesítette magát séta közben, amit már csak akkor vettem észre, amikor hazafelé sétáltunk. Ő akkor sem. 🙂 Amikor más kutyával játszik, akkor is fájdalmasan tud sikítozni, amikor a másik még csak gondolt rá hogy hozzáér. De mikor szerez egy olyan sebet a lábára, amit 3 öltéssel kell összevarrni, az meg sem kottyan. Hisztibajnoknő! 🙂

Születésnapja alkalmából alig sikerült egy értékelhető képet készíteni róla. Bár korán elindultunk itthonról, mire kiértünk egy erdős részre, már alig volt fény. Ez erősen rontotta az esélyeimet hogy a fekete kutyámról egy mérsékelten elfogadható fotót készítsek szülinapja alkalmából.
Hiába, október van.

Hasonló bejegyzések:

Állatok világnapja

Hozzászólások (0)

Ma van az állatok világnapja, egy nappal a szülinapom előtt. Ismerve a barátaimat, szerencse hogy nem egy nappal korábban születtem. 🙂
Facebookon láttam, hogy több városban is rendezvényeket szerveztek erre a napra. Miskolcon a Ligetben tartottak egy kutyás napot, amire mi is kilátogattunk. Egy kis napsütés még hiányzott a teljes boldogságomhoz, de legalább az eső nem esett.
Volt jó pár kutya, gazdival és gazdira várva, és volt jó néhány gyerek, akiket a szüleik hoztak el, ismerkedni. Nyurga végigsimogattatta magát a jelenlevőkkel, kunyerált jutalomfalatot, aztán egy kisebb kitérővel a Cukimentes Cukrászda felé, hazasétáltunk.
Otthon még befejeztem az asztali kompozíciót az útközben szerzett őszi termésekből. Sajnos nem tudtam megállni, és hazaérkezésünk után szinte azonnal ráraboltunk a vásárolt sütire. Nem voltam benne biztos hogy a cukormentes édességek jó döntés volt-e, de a kóstolás után egy csepp kétségem sem maradt. 🙂 A sütinek nincs utóíze, kellően édes, és nagyon finom. Próbáljátok ki!

érdeklődő beagle
cuki mudi

Nem csak kutyákat láttunk. Ez talán egy degu. Vagy egy csincsilla?
Nyurga simogattatja magát
Gazdit kereső kutyus
ő is gazdit keres
Nyurga, Mancs, és a háttérben a Cukimentes Cukrászda

Felhős idő és a kilátó

Szinva-híd és a Lévay

Itt van az ősz, itt van újra, közhely jutott ma nekem. 🙂

Hasonló bejegyzések:

Felsőtárkány

Hozzászólások (0)
A szombat délutánt és estét Felsőtárkányban töltöttük.
Először megnéztük a Hotel Bambarát, aztán a felsőtárkányi erdei vasútra ültünk, és esti szarvasbőgés-hallgató túrára indultunk.

Hotel Bambara

A hotel nagyon jellegzetes külsejű, azonnal felismertem az útról. Van egy olyan érzésem, hogy egy korábbi úttörőtáborból vagy SZOT üdülőből indult ki az építkezés, de első ránézésre remek munkát végeztek. Afrikai témájúra alakították ki a komplexumot. A külső részen például különböző majomszobrokat találunk, a belső részen pedig afrikai motívumokat a falakra festve, és azonos témájú berendezést. Mi csak az éttermet próbáltuk ki, egyelőre. 
Első benyomásunk az volt, hogy az árszínvonal elég meredek. De nézzük mi az amit ezért kapunk!
A szálloda 3 éve nyitott, a belső terek ízlésesen felújítottak, berendezettek, a recepciós és a pincérünk is nagyon kedves és segítőkész volt. Az étterem üvegablakából irigykedve figyeltük a hátsó udvaron található külső medencekomplexumot. A hűvös idő ellenére is többen pancsoltak a vízben. a wellness részleget nem próbáltuk ki, de a külső medence alapján biztosan ígéretes!
Az étel remek volt, de az adag nem az átlagos éttermekben megszokott. Itt nyugodtan számíthatunk arra, hogy a főétel után egy desszertet még könnyedén elfogyasztunk. A csokitorta isteni! 🙂
A recepciós és a pincér is a figyelmünkbe ajánlotta, ezért az ebéd után ki is próbáltuk a Rejtélyparkot. A belépés díjtalan, nem csak szállóvendégek vehetik igénybe. Azonban elhaladtunk egy beléptetőrendszer mellett is, ami egyelőre még nem volt beüzemelve. A parkban sétálva egyébként arra jutottunk, hogy messze nincs még kivitelezve az összes ötlet. Kíváncsian várjuk a többit! 🙂
Amit nem tudtunk kihagyni:
– felnőtt méretű csúszda – Úristen, hány éve lehetett hogy ilyesmit próbáltam! 🙂
– labirintus – Negyed óra tiszta flow élmény. Fizikai megerőltetést nem igényel, a mostanában divatos erdei kalandparkokkal ellentétben. Gondolkodást igényel, de egy 5 éves éppúgy meg tudja oldani a feladatot, mint egy 60 éves. Gondoltak a klausztrofóbiásokra is, a pálya külső részein vészkijáratokat szereltek föl.
– függőhíd – Kezdőknek is ajánlott, mert nincs alatta őrületes mélység, és viszonylagos rövidsége miatt kevésbé ijesztő, mint mondjuk a mátrai kalandparkban.
– majomszobrok – Pózolj muris majommal! 🙂
A fentieken kívül remek gyerekjátszóterek is vannak a parkban. Bár ezeket a méretbeli korlátok miatt nem tudtunk kipróbálni. Sajnos. 🙂
Távozáskor a recepció mellett elhaladva fél füllel hallottuk, amikor egy párnak nem jutott szoba. A hotel a szép őszi időben teltházzal üzemelt.
Igazi kikapcsolódásra számíthat az ember, ha rászánja azt az összeget.

Erdei kisvasút

Nyáron már jártunk erre a kutyával. Akkor még nyitott, most zárt vagonokkal közlekedett a kisvasút. Szarvasbőgést ugyan nem hallottunk, de lehet sokkal nagyobb csöndben kellett volna közlekednünk az erdőben. Az út vonattal kb. 20 perc a végállomástól a Stimecz-házig. Onnan pedig még egy kb. 2,5 km-es tanösvényen sétálhatunk.

Csúszda kicsiknek és nagyoknak

Stimecz ház

Sötétedik

Egy kis fényfestés az esti erdőben.

Hasonló bejegyzések:

Diósgyőri vár

Hozzászólások (0)
A néhány héttel ezelőtti hivatalos megnyitó után még csak most merészkedtem el a nemrég felújított Diósgyőri várba. El szerettem volna kerülni a tömeget, de erre úgy tűnik picit még várnom kellett volna. A vasárnapi kellemes időjárásra való tekintettel még mindig sokan látogattak ki az egyelőre ingyenesen látogatható várhoz, ezért szemfülesnek kellett lennem a képek elkészítésekor. Sebaj, az élmény megérte, és senki sem tiltja hogy máskor is kimenjek! 🙂

Miért érdemes kilátogatni?

A várhoz vezető gesztenyefasor gyönyörű, épp most hullanak az érett termések. A fák alatt ma is bőszen keresgélte a Gesztenye Gusztika hozzávalóit jó pár kiskorú.
A vár belső udvara teljes felújításon esett át. Új termeket alakítottak ki, amelyek berendezése tematikus. A bejárat mellett információs tábla hirdeti a helység funkcióját, bent pedig több helyen érintőképernyős számítógépek adnak bővebb felvilágosítást.
Új, korszerű mosdókat alakítottak ki a belső udvaron, így már nem kell a Déryné-ház előtt órákat sorakozni.
A várhoz vezető lépcsősor akadálymentesített, felvonó segíti a mozgásukban korlátozottak bejutását.
A vár Lillafüred felé eső oldalán, a felső szinten egy kávézó működik. Asztalokkal, székekkel, remek kilátással.
Csak az egyik torony látogatható, de a kilátás változatlanul pazar. 🙂
A belső oldalon a romok helyett mindenhol falakat húztak. Jelenleg nincs olyan hely, ahová a másodperc tört része alatt felmászhat izgága gyermekünk, kockáztatva egy lepottyanást vagy egy jó kis plezúr beszerzését.
A belépés Miskolciaknak egyelőre ingyenes. (2014.09.21.)
A vár személyzete korhűnek látszó ruhában szórakoztatja a vendégeket, egy percig sem kiesve a szerepből. Lovagi torna és középkori jellegű zene és fazekas-bemutató volt a vasárnap déli program.
Nem tudom hogy ez is új lehetőség-e, de a Déryné házban két főre szállást is lehet bérelni. Középkori romantika! 🙂

Mi az, amire még várni kell?

A vár külső része változatlan formában várja a látogatókat. Kizárólag a belső udvar felújítása történt meg.
A lovagi tér kiépítése még zajlik, a várból jól látni az építkezés nyomait. A strand nagyobbik, korábban füves részét érintik a munkálatok. A fürdő további sorsáról nem találtam infót, de reménykedek, hogy a medencéknek megkegyelmeznek.
A termek berendezése láthatóan nem teljes. Vannak bútorok, fali díszek, lovagi páncélok, kályhák, de mintha valami még hiányozna.
Az érintőképernyős számítógépek adatbázisa nem teljes, az információk nincsenek teljeskörűen feltöltve. Angolul és németül is ígér tájékoztatást a szerkezet, de a fordítás még nem készült el.
Összességében azt tapasztaltam, hogy a vár fejlesztése koncepcionálisan a jövőbeli turizmus növelése érdekében történt. Olyan tereket alakítottak ki, amelyek hasznosíthatóak lesznek közösségi programokhoz.
A tapasztalt hiányosságok ellenére a látogatást mindenkinek ajánlom!

Tükröződés az egyik kelet felé néző ablakon

Tükröződés egy másik ablakon, a déli oldalon

Barátságos és fotogén kisfiú 🙂

Beépített udvarhölgyek

Kályhacsempe

Díszes mennyezet

Kilátás a felső szintről a strand átépítés alatt álló részére

Diósgyőri evangélikus templom és az Árpád úti panelsor

Kilátás a Bükk irányába

Berekalja

diósgyőri 15 emeletes, vasgyár, Avas

Korabeli személyzet 🙂

Hasonló bejegyzések:

Avasi református temető

Hozzászólások (0)
A Jameson Cinefest alkalmából besétáltunk este a belvárosba. Amíg a többiekre vártam, fölsétáltam a református templomhoz. Kissé megdöbbenve tapasztaltam, hogy a fiatalok találkozási pontjává változott a hely. Szombat este lévén több párocskát, fiatalokból álló csoportosulást is láttam a lépcsősor környékén. Ráadásul a templom bejárata mellett kifüggesztett házirenden fel van tüntetve, hogy a templom és a temető területén szeszes italt fogyasztani tilos. A néhány perces sétám alatt a távolból hallottam üveget összetörni az aszfalton.
Szomorú. 🙁

Hasonló bejegyzések:

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!